S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 43/1. (Budapest, 1982)

Irodalom: AGUESSE, P. (1968): Les Odonates de l'Europe Occidentale, du Nord de l'Afrique et des Iles Atlantiques Masson et Cie, Paris, 1-257. - BENEDEK, P. (1965): Két uj Agrion faj a magyar faunában. - Folia ent.

hung., 18(37): 625-626. - DÉVAI, Gy. (1976): A magyarországi szitakötő fauna chorológiai vizsgálata. - Acta Biol.Debrecina, 13_: Suppl. 1. - MAY, E. (1933): Libellen oder Wasserjungfern - In: Die Tierwelt Deutschlands, Jena, pp. 1-118. - SCHIEMENZ, H. (1953): Die Libellen unserer Heimat. - Jena, pp. 7-150. - SCHMIDT, E. (1929): Libellen. - In: Die Tierwelt Mitteleuropas, Leipzig, pp. 1-66. - ÚJHELYI, S. (1957): Szitakötők - Odonata - In: Funa Hungáriáé. V(6): 1-44. LOHINAI György, Budapest Folia ent. hung. XLIII. 1. 1982 Phytocoris (Phytocoris) thrax Josifov, 1969, faunánkra új Miridae faj (Heteroptera) Phytocoris (Phytocoris) thrax Josifov, 1969, new to the fauna of Hungary (Hetoroptera: Miridae) A Növényvédelmi Kutató Intézetben 1976-ban kezdődött el az almások ökofaunisztikai vizsgálata. Különböző tipusu almásokban a rovarok begyűjtésére fénycsapdákat is működtetünk. A Nagykovácsihoz tartozó Julianna majorban, az Intézet kísérleti almásában egy JERMY-féle fénycsapda üzemel normál, 100 W-os égővel. Az Intézet gazdasági tábláit és kísérleti gyümölcsösét vegyes tölgyes és karsztbokorerdő (Querceto petreae - cerris és Ceraso - Quercetum pubescentis) veszi körül. Az itt üzemelő fénycsapdára olyan Heteroptera fajok is repültek, amelyek tipikusan erdei környezetben élnek. Ez a fénycsapda gyűjtötte be 1977-ben és 1979-ben a JOSIFOV által 1969-ben leirt Phytocoris thrax poloskafajt. A fajt Bulgáriából irta le. A holotipus him, a Trák-alföldről (a Pazardzsik melletti Sztarkovóból) származik és 1962.6.14-én gyűjtötték Ulmusról. Egyéb külföldi lelőhelyéről nem tudok. Az eddigiek alapján ugy látszik, hogy a Ph.thrax melegkedvelő, dél-közép-európai faj. Mivel a fénycsapda által begyűjtött és a Természettudományi Múzeum gyűjteményében megtalált példányok himek, csak ezek leírására szorítkozom. A poloska barnásfekete szinü, elmosódó, világosabb szinü rajzolatokkal. A test hátoldala matt. Hossza 6,5-7,2 mm. Szőrözete világos és sötét, testhezsimuló. A fejen, a nyakgyűrün és főleg az előtör proximális szegélyéhez közel félig felálló, hosszabb, sötét szőrök is vannak. A fej rövid és széles. Oldalról nézve jóval rövidebb a magasságánál. A fejtető ugyanolyan széles, mint a szemek. Az első csápiz 1,63-1.75, a második csápiz 2,88-3,13, a harmadik csápiz 1,83-2,10 mm hosszú. A negyedik csápizek a fénycsapdában teljesen, vagy részlegesen letörtek, mérési adatom nincs. Az 1. csápiz 0,91-szer, a 2. csápiz 1, 58-szor hosszabb az előtör hátsó szögletei között mért távolságnál. Az 1. csápiz fekete, alapi részénél nagyobb, máshol kisebb és elszórt világos foltokkal, mereven és ritkán álló világos és sötét szőrökkel, amelyek rövidebbek, mint a csápiz vastagsága, vagy azzal megegyező hosszúságúak, a sötét szinü szőrök hosszabbak is lehetnek. A 2. csápiz feketésbarna, tövén és rendszerint a közepén is világos gyűrűvel. A 3. csápiz fekete, tövén világos gyűrűvel. A 4. csápiz fekete. Az előtör trapéz alakú, feketésbarna, rendszerint két hosszanti irányú, világosabb barna sávval. Hátulsó szélén világos, proximálisan hullámos vonalú csikkal, amely középen kiszélesedik. Hátulsó szögletei között mért távolsága 1, 73-1,98 mm. A pajzs feketésbarna, három hosszanti lefutású (kettő oldalt, egy a pajzs csúcsától induló) világos folttal.