S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 43/1. (Budapest, 1982)
GOZMÁNY L. (1970): Bagolylepkék I. - Noctuidae I. - In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungáriáé), 16, 11: 1-151. - GYULAI P., UHERKOVICH Á. és VARGA Z. (1974): Ujabb adatok a magyarországi nagylepkék elterjedéséhez. - Folia ent. hung., 27: 75-87. - KOCH, M. (1955): Wir bestimmen Schmetterlinge II. Bären, Spinner, Schwärmer und Bohrer Deutschlands. - Radebeul, Berlin, pp. 55-139. - KOCH, M. (1956): Wir bestimmen Schmetterlinge I. Die Tagfalter. - Radebeul, Berlin, pp.67-113. - KOCH, M. (1972): Wir bestimmen Schmetterlinge III. Eulen. Leipzig, Radebeul, pp. 39-261. • - KOCH, M. (1976): Wir bestimmen Schmetterlinge IV. Spanner. - Leipzig, Radebeul, pp. 41-255. - KOVÁCS L. (1965): Araszolólepkék I. - Geometrldae I. - In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungáriáé), 16, 8: 1-55. KOVÁCS Sándor, Szeged Folia ent. hung. XLIII. 1. 1982 A Coenagrion vernale (Hägen, 1839) előfordulásáról hazánkban (Odonata) On the occurrence of Coenagrion vernale (Hägen, 1839) in Hungary (Odonata) Az Aggteleki Tájvédelmi Körzet Vörös-tói dolinájában 1980.Vn.3-án a Coenagrion vernale (Hägen) 4 db him, 1981 .VI.29-én 1 db nőstény példányát gyűjtöttem. A Fauna-füzetben (ÚJHELYI, 1957) nem szerepel. A Természettudományi Múzeum anyagában BENEDEK (1965) talált egy him állatot, amelyet GERGELY I. gyűjtött a Bükk hegységben Lillafüreden 1934.V. 13-án. Ennek kivételével hazánkban eddig nem figyelték meg. A faj első leirója HÄGEN (1839, Agrion vernale néven), majd CHARPENTIER (1840) Agrlon lunulatum néven irta le, a legutóbbi időkig ezt a nevet használták. A faj ismertető jelel: A him potrohán a második hátlemezen félhold alakú rajzolat, a harmadik hátlemez egyharmad részt, a negyedik egynegyed részt, az ötödik hátlemez pedig egyötöd részt kék, a nyolcadik, kilencedik hátlemez teljesen kék, a tizedik hátlemez fekete (1 ábra). A nőstény második potrohszelvényén a tor felé erősen keskenyedő háti fekete rajzolat van, ami a harmadik potrohszelvény felé eső részén oldalt kiszélesedik, a harmadik-hetedik hátszelvény fekete, a nyolcadik hátszelvény szélesebb, a kilencedik keskenyebb fekete rajzolattal (2. ábra). A potroh hosszúsága 23-25 mm. A határozáshoz szükséges a him ivarszervének és potrohfüggelékének ismerete. Ezt a 3.5. ábra mutatja. A lárva az agyagos aljzatot kedveli, a Vörös-tó is ilyen. Az általam megfigyelt nőstény a Potemogeton natans viz fölé függőlegesen álló virágnyelébe szúrta petéit. A him a nőstényt a peterakás alatt is kiséri. A szitakötő repülése és elterjedése szempontjából fontosabb adatok: A környéken a napsütéses órák száma évente átlag 1750-1800, évi csapadékhozam 610 mm. Napi középhőmérséklet 2 fokkal alatta marad az országos átlagnak. Szibériai faj, elterjedési területe Európában: délen Törökországig, északon Skandináviáig, Hollandia, Belgium, Svájc, Németország, Franciaország, Ausztria, Jugoszlávia és Bulgária. A Vörös-tónál gyűjtött egyéb Coenagrion ok : Coenagrion scitulum (Rambur), 2 him, 3 nőstény, 1981.VI.26. - Coenagrion puella (Linné), 1 him, 1 nőstény, 1981.VI.26. - Coenagrion pulchellum (V anderlinden), 1 him, 1 nőstény, 1981. VI.29.
