S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 34/1. (Budapest, 1981)
3. ábrát! A lepke a Balkánon, Nyugat-Ázsiában és Egyiptomban elterjedt. Igen meglepő hazai előfordulása. Két magyarázatot találtam. Az egyik, hogy valamelyik külföldi gyüjtőutjukról a bábot, esetleg hernyót hazahozták és itthon kelt ki a lepke. A másik, ami kevésbé látszik valószínűnek, az, hogy a lepke az esetleges vándorlása, vagy egyéb tényező hatására került hazánkba. Megjegyzendő, hogy a lepke "repültnek" látszik. A teljes valóságot nem tudom rekonstruálni, de tény, hogy megfogták hazánkban. További példányok begyűjtése feltétlenül szükséges lenne ahhoz, hogy a magyar fauna teljes értékű tagjává váljék! A faunafüzet XVI. kötet 7. füzet 7/218. oldalán az Epacestria pustulalis Hbn. után helyezendő be. 1980.VII. 19-én Mátraszentistvánon 125 Hgl-val gyűjtöttem. Igen kellemes gyüjtőidőben a fényen tömegben keringtek a lepkék. .60 faj mintegy 130. példányát válogattam ki a lepkefelhőből. Feltűnt egy Udea faj három egyede,amely előttem ismeretlen volt. A későbbi határozás alkalmával derült ki, hogy az Udea lutealts Hbn. fajról van szó (4. ábra). A TTM gyűjteményében egy Börzsöny, Csóványosról (1965.'Vn. 30., leg. Vojnits) származó példány van. Irodalmi utalást nem találtam, hogy közölték volna az adatot. 1980.VIII.8-án Jósvafőn a Vas István kutatóháznál való gyűjtésem alkalmával még egy U. lutealts példányt sikerült begyüjtenem. Egy FAZEKAS Imre által üzemeltetett fénycsapdából ujabb példány került elő: Öskü 1980.Vin. 29. A TTM gyűjteményében egy Mátraszentistvánról seármazó példányt helyeztem el. Microlepidoptera XVI. kötet 7. füzet 7/251. oldalán a zárójel felbontandó! 1980.VH.19-én Mátraszentistvánon nappal gyűjtöttem a bevált kopogtatásos módszerrel, igen gazdag eredménnyel. Többek között Argyresthia brockeellá Hbn. és Argyresthia pygmaeella Hbn. egyedeit sikerült megfogni. Három előttem ismeretlen molylepkét ls fogtam. A feszítés után határozás során.derült ki, hogy a magyar faunára uj molylepkékkel van dolgom: Epinotia cruclana L. (5. ábra), Észak-Németországban^ Csehszlovákiában és Franciaországban előforduló faj. Salix hajtásain él a hernyója. Az uj faj az Epinotia festivana Hbn. után helyezendő be. Elülső szárnyán a sávok barnák. A tőtér a felső szegély l/3-ától egy lépcsővel a belső szegély feléig ér. Külső oldalát egy párhuzamos ezüst szalag zárja. A második barna rajzolatl elem egy keresztsáv, amely a felső szegély felétől a külső szöglet felé elkeskenyedve halad, mindkét oldalán ezüst szegély. A harmadik barna rajzolati elem a felső szegélyről (a csúcs előtt) a külső szegély felé kanyarodik és belülről egy ezüst sáv zárja. A barna elemek között sárgásbarna a szárny. Hátulsó szárny sötétbarna, világosabb rajzolattal. Fej sárgásbarna. A tor, potroh sötétbarna. A TTM gyűjteményében egy példányt helyeztem el. 1980.novemberében a Növényvédelmi Kutató Intézetben jártam BALÁZS Kláránál. A molyanyag megtekintése közben egy előttem ismeretlen faj keltette fel az érdeklődésemet. A lepkéket elkértem és kifeszítettem, majd a TTM palearktikus gyűjteményével összehasonlítva kiderült, hogy az Epinotia ustulana Hbn. fajról van szó és a magyar faunára uj (6. ábra). Lelőhelye: Gemenc, Keselyűs, 1980.V. 20. leg. Balázs K. Elülső szárnyán a tőtér sötétbarna szine a felső szegély mentén keskeny csikban majdnem a csúcsig ér. A szárny csúcsa vörösesbarna és a külső szegély mentén a külső szöglet félé fokozatosan elkeskenyedik. A szárny közepén a felső szegélytől a belső szegélyre egy széles vörösesbarna elmosódott keresztsáv húzódik. A felső szegélyen négy horog található, melyek a külső szegély felé néznek csúcsukkal. A tükör a szárny legvilágosabb része. A szárny többi részét szürkéskékes behintés fedi. Hátulsó szárnya világosbarna. Rojtja világosabb, egy sötét és egy világosabb választóvonallal. Feje, tora barnássárga, potroha barna. Németországban, Ausztriában, Svájcban fordul elő. BALÁZS Klára elmondta, ill. a hernyónevelési füzet alapján a következőket találtuk a fajról: Rubus hajtásában 1980.V.20-án az összehúzott levelek között találták a hernyókat. A kártétel tipikus Notocelia kártétel. ( Notocelia uddmannlanakat neveltek.) Kétféle hernyót jegyeztek fel. Az egyik: fej, nyakpajzs, farlap fekete, teste világos sárgás-szürke, szelvényenként apró fekete pettyek. A másik: fej barnás-fekete, nyakpajzs és farlap fekete, a pettyek szelvényenként erősebben látszanak. A bábozódás V.27-VI.2-ig tartott. Az első kelés VI.9., utolsó kelés VI.11. Összesen négy példány kelt ki. Érdekes volt a Notocelia és Epinotia arány. Ötven példányból 31 Epinotia hernyó volt. A 31 hernyóból 5 elpusztult, 9 parazitáit volt, 4 db kelt ki, a többi bábként beszáradt. A fajt az Epinotia crenana Hbn. után. kell behelyezni. Nagy örömömre szolgált, hogy a TTM gyűjteményében a meghatározatlan anyagban találtam egy kopott példányt "Ócsa, Nagyerdő 1952.VI.17. leg. Gozmány" cédulával. Egy db Keselyűsről származó példányt helyeztem el a TTM gyűjteményében. SZABÓKY Csaba, Budapest
