S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 34/1. (Budapest, 1981)
kásságának elismeréseként. A tanszéken végzett Intenzív munkáját egészségi, állapota miatt mind nehezebben folytathatta, de minden nehézség ellenére a kertészeti rovartan tovább fejlesztése érdekében nélkülözhetetlenül fontos eredményeket mutatott fel. Kiemelkedő munkássága, cecidologiai tevékenysége. Kitűnő növényismerete számos cecidologiai probléma megoldásához segítette hozzá és egy nagyon alapos, rovartani és növénytani szempontból egyaránt megbizható értékes gubacsgyüjtemény összeállítását tette lehetővé. Ez a gyűjtemény jelenleg a Természettudományi Múzeum Állattárának tulajdonában van. Gubacsatkákkal és levélatkákkal foglalkozva több olyan megfigyelést végzett és publikált, amely elsősorban a levélatkák esetében nemcsak abban az időben volt úttörő jellegű, hanem napjaink szakmai irodalmában is ritkaság számba megy. Mint alkalmazott rovartant felsőszinten oktató ember munkája közben a legkülönbözőbb rendekbe tartozó rovarok esetében találta magát szemben tisztázatlan problémákkal, ellentmondó irodalmi adatokkal. Mint élesszemü megfigyelő, aki emellett az irodalmi adatokat jó kritikai érzékkel tekintette át, ezen vitás kérdések közül számosat oldott meg. Mindig tisztelettel kezelte a hazai entomolőgusok korábbi, sok esetben már elfelejtett, de mint vizsgálatai alkalmával megállapithatta, sokszor az ujabb keletű közléseknél is tartalmasabb, a valóságot jobban megközelítő adatait. Egy-egy kártevő életmódjának ismertetésénél, mind egyetemi előadásaiban, mind közleményeiben mindezeket ragyogóan ötvözte össze. Ennek köszönhető, hogy az 1963-ban megjelent Kertészeti növények állati kártevői c. könyve jól használható, alapvető munkának bizonyult. A könyvének 1966-ban megjelent második kiadása egy élet munkásságának tovább csiszolt eredménye. Ez a könyv szolgált alapul az Akadémiai Kiadó gondozásában jelenleg megjelenés alatt álló BALÁS-SÁ RINGER munkához, amely a kertészeti növények kártevőiről a nagy elődök által megszerzett ismeretanyagot, az ujabb megfigyelések tapasztalatait, kísérletek eredményeit, a legújabb publikációk adatait szép egységben tárja elénk. Érdemeinek figyelembe vételével a Frivaldszky Emlékplakett Bizottság ugy döntött, hogy dr. BÁLÁS Gézát a Frivaldszky Emlékplakett ezüst fokozatával tünteti ki. (Dr.Jenser Gábor) Dr. VÁSÁRHELYI Tamás a magyar entomológus utánpótlás egyik igen ígéretes tagja. Diákkora óta mindmáig HERMAN Ottó az eszményképe, igy érthető, hogy már diákkorában pókokkal kezdett foglalkozni. Elvégezve azonban az ELTE biológus szakát, 1973-ban a Természettudományi Múzeum Állattárának szlpókásrovarok gyűjteményébe került, s ez döntően megszabta további kutatási területét. Igy elsősorban a Heteropterák rendszertanával, faunisztikai kutatásával foglalkozik, de nemcsak hazai, hanem az Aradidák és Reduviidák esetében világanyagon is. Szűkebb szakmáján kivül igen járatos általános biológiai, ökológiai és cönológiai kérdésekben is. Eddig 21 tudományos dolgozata jelent meg. Tanulmányúton volt Bulgáriában, Örményországban, Leningrádban, Csehszlovákiában, Finnországban, résztvett a Természettudományi Múzeum koreai expedícióinak egyikén. Társaságunknak igen aktiv, mindenki által megbecsült tagja. 1976 óta Társaságunk jegyzője, a Folia Entomologica Hungarica szerkesztőjének munkatársa. Oroszlánrésze volt az eddig megtartott Magyar Rovarászeti Napok kiállításainak megrendezésében. Sok időt szentel a fiatalok körében a rovartan megszerettetése érdekében. Igy 1972 óta vezeti a Fővárosi Művelődési Ház középiskolás biológiai szakkörét. Mindezek alapján a Frivaldszky Emlékplakett Bizottság ugy határozott, hogy az idén dr. VÁSÁRHELYI Tamást bronzfokozattal tünteti ki. (Dr.Soós Árpád) Dr. SZENTESI Árpád mindeddig a Növényvédelmi Kutató Intézet Állattani Osztályán dolgozott 1968 óta, munkaterülete a növényi kártevők elleni szelektiv védekezési módszerek biológiai alapjainak kutatása. Korábban a babzsizsik elleni genetikai védekezés lehetőségeinek biológiai és ökológiai hátterét tárta fel. Később a rovaretológia, elsősorban a rovar és tápnövény viszony, valamint a fajon belüli kommunikáció területén ért el figyelemre méltó eredményeket. Már egyetemi doktori disszertációja is értékes adatokat, megállapításokat tartalmazott a rovarhangadás etológiáját illetően. A babzsizsikkel kapcsolatban pedig főképpen a szaporodásbiológiai, mesterséges tenyésztési, radiobiológiai és petézésetológiai eredményei kiemelkedőek. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ösztöndíjasaként 1975/76-ban egy évet töltött a gainesvlllei (USA, Florida) mezőgazdasági kutatóintézet rovartani osztályán. Itt elsősorban a gyümölcslegyek táplálékválasztását, petézésökológiáját kutatta;* kapcsolatos eredményeit - részben társszerzőkkel - hazai és külföldi tudományos lapokban közölte. Az azóta végzett vizsgálatai is a ro varok táplálkozását éspetézését gátló tényezőkkel kapcsolatosak. Szervező titkára volt a NKI 1974-ben rendezett nemzetközi növényvédelmi szimpóziumnak. Résztvett továbbá egy-egy ESNA és IAEA konferencián is előadásokkal. Innsbruckban, Illetve Brnoban. Résztvesz a hazai etológiai munkacsoport munkájában. A Magyar Rovartani Társaságnak 1969 óta tagja, 1977-től, számvizsgáló bizottsági tagként a Választmány munkájában is résztvesz.
