S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 34/1. (Budapest, 1981)

2. Amphipoea lucens Freyer: Aggtelek-Tornai Karszt, Jósvafő, Tohonya-völgy, 1973.Vin.28., leg. Gyulai P. Az euráz8iai faj Észak- és Közép-Európában (Anglia, Németország, Skandinávia, Észtország), az Uraiban, Szibériában, Amur-vidékén él. Fellápokban, fenyéres területeken a leggyakoribb. A Kárpát-medencében még a nagyobb, összefoglaló munkákban (pl. Hruby, 1964) sem találunk adatokat. Mivel élőhelyei Szlovákiában, Erdélyben és az Alpok lábánál többfelé megtalálhatók, valószínűleg előfordul lokálisan a Kárpát-medence más területein is. Elterjedéséről való pontos ismereteink hiánya az Amphipoea genuszban több mint száz évig tartó nomenklatúrái zűrzavarra, valamint arra vezethető vissza, hogy a genusz több fajától, főleg az A. fucosa Frr. (= paludis Tutt., = chrysographa Hbn.) fajtól sokszor csak genitalia vizsgálatok alapján lehet biztonságosan elkülöníteni . .Mivel a Herman Ottó Múzeum 1981 évi Közleményeiben az A. lucens-ről és az Amphipoea genuszról részletes munkát fogok közreadni, amelyben tisztázom a nomenklatura! problémákat, ábrákkal is ismertetve az egyes fajok morfológiai és genitalia bélyegeit, ökológiáját, ezért itt eltekintek mindezek ismertetésétől és csak utalni kivánok az emiitett munkára és irodalomjegyzékére . Az A. lucens egyetlen nemzedéke az irodalom szerint július végétől szeptember elejéig, de zömmel augusztus második felében repül. Tápnövénye a Molinia caerulea, de valószínűleg más fűfélék is. Megemlítem még, hogy az Aggteleki-Tornai Karszton Dr. VARGA Z. 1979.VEI. 19-21-én 1 példányt, a KLTE fénycsapdája Szelcepusztán 1980.VHI. 15-30. között 3 példányt gyűjtött. Mindezek bizonyítják az A. lucens Frr. tenyészését a területen. 3. Syngrapha interrogationis L.: Aggtelek-Tornai Karszt, Jósfavő, Tohonya-völgy, 1980.Vin. 19-20. leg. Gyulai P. Az euroszibiriai faj areája Európától Szibérián át Koreáig terjed. Észak-Európában elterjedt és gyakori (Kaisila 1947, Clayhills 1957). Közép-Európában lokális és a magasabb hegyvidékek áfonyásaiban és fellápjaiban él. Nagyobb összefüggő elterjedési területei csak a németországi fellápokban (Bajorország, Hessen, Thüringia), az Alpokban és a Kárpátokban vannak. Dél-Európában csak a magashegyek szubalpin áfonyásaiban fordul elő ritkán. A Kárpát-medencében Erdély és Szlovákia hegyvidékein nagyobb összefüggő elterjedési területei vannak áfonyásokban, valamint fellápokban. Több helyen magam is gyűjtöttem. Gozmány (1970) szerint hazai előfordulása kizárható, mert a havasokhoz, áfonyásokhoz kötődik előfordulása. A magyar-szlovák határ túloldalán, a Szilicel fennsik északnyugati peremén már korábban megtaláltuk (leg. Gyulai I. - Gyulai P.), ahol vörösfenyves-nyires-áfonyás fellápon együtt repül a jóval ritkább, közel rokon Syngrapha ain Hoch, fajjal. Tenyészése, bár rendkívül lokálisan, de valószinü az Aggtelek-Tornai Karszton is. Érdekes, hogy az ATK- és Szillcei fennsíktól északra, nyugatra, keletre nagy területekről hiányzik, majd az Alacsony-Tátrában jelenik meg ismét. Egyetlen nemzedéke a Kárpát-medencében június végétől szeptember elejéig, zömmel júliusaugusztus fordulóján repül. Tápnövényei a Vaccinium myrtillus, V. ullginosum, Urtica dioica. Irodalom: BERGMANN, A. (1954): Die Gross-schmetterlinge Mitteldeutschlands IV. - Jena, Urania Verlag, pp. 1060. - CLAYHILLS, T. (1957): Provinsen Nylandias Macrolepidoptera - Fauna Fenn. Jl pp. 32,34, 36, 70. - GOZMÁNY, L. (1970): Noctuidae I. in: Fauna Hung. XVI/102/: p. 79. HRUBY, K. (1964): Prodromus Lepidopter Slovenska. - Bratislava Slov. Ak. Vied, pp. 523, 755. - KAISILA, J. (1947): Die Makrolepidopterenfauna des Aunus-Gebietes

. - Acta Ent.Fenn., 1: pp. 41, 42, 44. - KLJUCSKO, Z.F. (1971): K izucsenyiju faunii szovok Krüma V. - Vesztnik Zoologii, 5: 47-53. - KOCH, M. (1958): Wir Bestimmen Schmetterlinge m. - Radebeul u. Berlin Neumann Verlag, pp. 196, 238. - KOCH, M. 0976): Wir Bestimmen Schmetterlinge IV. - Leipzig Radebeul Neumann Verlag, p. 96-97. - KOVÁCS, S. - KOVÁCS, Z. (1976-77): Adatok a BrassóHáromszéki medence és környéke lepke faun áj ának ismeretéhez. - ALUTA Sepsiszentgy. Muz., 19: 289-294. - NORDSTROM, F. (1943): Förteckning over Sveriges storfjärilar - Opusc.Ent., 8: 59120. - PETERSEN, W. (1914): Die Formen der Hydraecia nlcticans Bkh.-Gruppe - Horae Soc.Ent. Ross. 41/4/: p. 32. - WOLFSBERGER, J. (1966): Die Macrclepidopterenfauna des Gardaseegebietes - Mem. Mus.Civ.Storia Nat., 13: 1-386. Dr. GYULAI Péter, Miskolc \