S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 33/2. (Budapest, 1980)
Ha áramforrás van a vizsgált teriilet közelében, egyszerű porszívót is működtethetünk, bár ezek levegó'szállltó kapacitása eléggé közepes. Az egyenáramú motorral, akkumulátorról működő gép hátránya a nagy suly, az állandó feltöltés szükségessége és a kis teljesítmény. Sokkal célszerűbb a benzinmotoros megoldást választani. Előnye, hogy nem kötött áramforráshoz, hordozható, teljesítménye nagy és egyszerű az elkészítése. A gyűjtőedény csatlakozása a motorhoz The connection of the collecting tube with the motor Alapmotorként a hazai üzletekben kapgató japán háti permetezőgépek egyikét kell beszerezni, amelynek szélcsatornája megfelelő kiképzésű. Ilyen pl. a Maruyama MD 140 vagy MD 150-es permetező. Az átalakítás során leszereltük a permetezőszer tartályát, a nyilast gumilappal zártuk. Eltávolítottuk az adagoló kart és a háttámlát. Emellett beszereztünk 1 db műanyag kannát (l/a), 1 db porszivó gépgecső-csatlakozót (1/b), 1 db 2-3 m hosszú, 2, 5-3 cm átmérőjű gumicsövet (1/c), 1 mm 2 lyukbőségü fémszitát, 4 db fémcsavart, valamint gumilapot. A műanyag edény aljára 9 cm átmérőjű lyukat vágtunk, és a peremén keresztül csavarokkal felerősitettük a szélkerékkel szemben. Az edény és a szélcsatorna pereme közé célszerű gumigyűrűt (1/d) és fémszita korongot (l/e) tenni a légmentes zárás, valamint a szélkerék védelme céljából. A kanna fedelének peremére a géphez mellékelt gumigyűrű pontosan illik, ezzel elérhető a megfelelő zárás (l/f). A fedő kivágott közepébe szereltük a gégecső-csatlakozót, amely belső szoritórugója alkalmas a gyüjtőzsákok rögzitésére. Utóbbiakat olcsó "monofil" anyagból készítettük. A szivás befejeztével a zsák gyorsan levehető és lezárható. Szívócsőként nem ajánlatos bordázott csövet alkalmazni, mert erősebb szívásnál a rovarok megsérülnek, valamint a megakadó növényi törmelék eltömheti a nyílást, ami sima csőfalnál nem fordult elő. Tapasztalataink szerint a gépet nem szükséges a 16, ill. 20 m 3 /perc maximális teljesítménnyel működtetni, elég a gázadagoló kart a 4. fokozatba állítani. A berendezés használatához alkalmazott módszerünk a következő: A szeparátorral hirtelen lezárt területről kétszeri szívással nyerjük ki az ott lévő rovarokat. A két szivás között levágjuk és eltávolítjuk a talaj feletti fitomasszát. A kettős szívás azért szükséges, mert így a levágott növényi részeket nem kell további extrakciónak alávetni, mint teszi ezt pl. BLOCKER és REED (1976). A fltomassza mérése is megbízhatóbb ezen a módon. A második szivás szükségességét bizonyítja az 1. táblázat, amelyben összehasonlítjuk a két szivás által kapott adatok %-os arányát a különböző állatcsoportok esetében. A táblázat adatait 1977 és 1978 évben áprilistól novemberig havonta gyűjtött 10-10 minta alapján kaptuk. A mintákat egyrészt Potentillo-Festucetum pseudovinae, másrészt Molinio Salicetum rosmarinifoliae társulásokból vettük, a Kiskunsági Nemzeti Park bugacpusztai területén. Ezért a táblázat äz első szivás eredményessége (X-s-) mellett ezen eredményesség és a csapdák alatt mért fitomassza mennyisége közötti korrelációs koefficienseket (r F ) is tartalmazza. Látható, hogy a gyűjtőeszköz használatát nem befolyásolja szignifikánsan a növényzet minősége, pedig a fltomassza a vizsgált időszakbán 103-450 g/m 2 között változott (GALLÉ et al., 1980). Lényeges eltérések csak az egyes csoportok között vannak, ami az életmóddal Függ össze. Az aktívabb, vagy repülő rovarokat (Diptera, Orthoptera, Cicadinea) már az első szívásnál is nagyrészt begyüj the tjük, mig a lassúbb, talajon ís mozgó rovarokhoz mindenképpen ismételt szivás szükséges a növényzet eltávolítása után. Az erős motornak köszönhetően egy-egy minta elérheti akár a 20-40 dkg-ot is. Ez a rovarok mellett sok növényi törmeléket, homokot, stb. is tartalmaz. A kiválogatás rendkívül fárasztó és
