S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 33/2. (Budapest, 1980)
FOLIA XLI (XXXIII). 2. KÖZLEMÉNYEK Rovatvezető Dr. VÁSÁRHELYI TAMÁS Béltartalom vizsgálat a homokpusztai szöcskén (Montana mon tana Koll., Orthoptera) Examination of the gut content of Montana montana Koll. (Orthoptera) Szünökológlai vizsgálatoknál igen gyakran van szükség arra, hogy egyes állatfajok táplálékának összetételét, minőségét és mennyiségét ismerjük. Ezért jelennek meg napjainkban nagy számban olyan közlemények, melyek különböző, vadon élő állatfajok táplálkozásbiológiájával foglalkoznak és ezért volt szükség egy nagyobb kutatási program keretein belül (FÁBIÁN et al. 1977, 1978-1979; PRÉCSÉNYI et al. 1979) a homokpusztai szöcske táplálékának minőségi vizsgálatára. Meg kellett állapítani a növényi és az állati eredetű táplálék arányát ahhoz, hogy a 15-N izotóp felvételi görbéit megfelelő módon értelmezni tudjuk. A szöcskék általában vegyestáplálkozásu állatok (HARZ 1957). Szájszervük rágó tipusu, ezért a béltartalom darabos és analízise megfelelő és gyors vizsgálati módszer abban az esetben, ha a táplálék fő összetevőire vagyunk kíváncsiak. így jó képet kaphatunk a táplálék összetételéről természetes viszonyok között. Mennyiségi vizsgálatokat pontosabban lehet laboratóriumi körülmények között végezni. Ilyet találunk pl. NAGYnál (1950). A boncolásokhoz Vácráróton, a Kls-Tece nevü réten két területről, fühálóval gyűjtöttem állatokat. Az első gyűjtőhely (I) egy Festucetum vaginatae danublale asszociáció, ahol az emiitett kísérletek folytak. A másik (II) mintegy 200 m-re ettől terül el. E terület domináns növényfajait a következők alkották: Andropogon ischaemum, Eryngium campestre, Festuca vaginata, F. wagneri, Ononis spinosa, Potentilla argentea. Az első területről 34, a másodikról 25 állat béltartalmát vizsgáltam. Az anyagot alkoholban konzerváltam, majd boncolás után preparáló mikroszkóp alatt az egyes komponensek előfordulását, vagy hiányát állapítottam meg. Az egyes rovarcsoportok identiflkálása a következő jellegzetességek alapján történt: sáskák: rágó, lábszár, lábfej; poloskák: szárnyfedő, fej; kabócák: láb; hangyák: rágó, láb; bogarak: szárnyfedő, csáp, láb. Statisztikai értékeléshez t-próbát 1,0%-os szignifikancia szinten végeztem. Az eredményeket az 1. táblázat tartalmazza. A két eltérő növényállományból származó egyedek béltartalmának összetétele nem különbözött egymástól. Legnagyobb gyakorisággal növényi epidermisz részek és szárdarabkák fordultak elő. Néhány esetben a Festuca vaginata faj jelenlétét lehetett megállapítani. A termések az Arenaria serpyllifolia növényé voltak, egy kivételtől eltekintve. Többször előfordult, hogy e terméseken kivül alig tartalmazott másféle táplálékot a bélcsatorna. Az I. területen ez a növényfaj jóval gyakoribb volt, mint a II. gyűjtőhelyen, ezért az itt fogott példányokban, sokkal gyakrabban találtam termésmaradványokat. Egy egyed bélcsatornája csupán gyökérdarabokat és homokszemcséket tartalmazott nagy mennyiségben. Az állati eredetű táplálék nagy részét nem lehetett pontosan azonosítani (kitintörmelék). Ezek az Ízeltlábú maradványok nagy gyakorisággal jelentkeztek. A meghatározott részek között hangyák fordultak elő Igen gyakran. Itt a faji determináció is sikerült: mindegyik egyed a Laslus allaenus fajhoz tartozott. Az egyenesszárnyuakat sáskák, a kabócákat két esetben levéltetü képviselte. Utóbblak viszonylag ép példányok voltak. Elképzelhető, hogy a
