S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 33/1. (Budapest, 1980)

A továbbiakban az Aneurus laevis (Fabricius, 1775) petéjét és lárváját irom le, s csak utalok az A. aveniu,-:. Dufour, 1833 ettől elütő bélyegeire. Előbbi faj lárváit Budakeszin, utóbbiéit Velemben és a Vértes-hegységben gyűjtöttem. Pete : l-l, 1 mm, nyújtott ovális, elülső végén 4 micropylaris nyúlvány van. Felületén hexagonális mintázatot nem találtam, viszont finom sürü rücsközet van rajta, mely a háti (domborubb) oldalon kifejezettebb (1. ábra). Első állapot

: 1, 1 mm, alig hosszabb, mint a pete. Az első három csápiz hozzávetőlegesen egyforma hosszú, a 4. jóval hosszabb. Második állapot: 1,2-1,3 mm, az előzőhöz hasonló, de a 3. csápiz már láthatólag hosszabb, mint a 2. iz (2. ábra). A két alakot egymástól elválasztani csak több példány együttes vizsgálatával lehetséges. Harmadik állapot: 1, 6-2, 3 mm, a 3. csápiz jóval hosszabb, mint az 1. vagy a 2. , a középháton felismerhető a félfedő kezdeménye, a 8. (7. látható) potrohszelvény még túlnyúlik a 9. (8. látható) szelvényen (3. ábra). Negyedik állapot

: 2,3-2,8 mm, a 2. csápiz jóval 10-11. ábra: Aneurus avenius; 10 = pete; 11 = a légzőnyilás elhelyezkedése a haslemezen hosszabb, mint az 1., de jóval rövidebb, mint a 3. iz. A középháton feltűnő a félfedő kezdeménye és az utóhát fölé nyúlik, az utőháton megjelenik a hátulsó szárny kezdeménye. A 9. potrohszelvény túlnyúlik a 8. szelvényen, a himeken megjelenik az alsó farfedő (pygophore) kezdeménye (4. és 6-7. ábra). Ötödik állapot

: 3,2-4 mm, az 1. csápiz jóval rövidebb és vastagabb a többinél, ezek hengeresek. A félfedő kezdeménye teljesen elfedi a hátulsó szárny kezdeményét, a potroh fölé nyúlik. A himek 9. potrohszelvényének hasoldalán feltűnő az alsó farfedő kezdeménye, a nőstényeken felismerhető a tojócső kezdeménye (5. és 8-9. ábra). A 8. szelvény kutikulája megvastagodott, a sima téresek nem, vagy csak alig ismerhetők fel rajta. Az egyedfejlődés során feltűnően változik néhány testrész: a fej hosszának és szélességének aránya nő, a 3. csápiz gyorsabban nő a többinél, az összetett szemek facettáinak száma nő. Az, hogy a 4. állapot utótorán a hátulsó szárny kezdeménye alig felismerhető, egybevág azzal, hogy a kifejlett állatok hátulsó szárnya is csak az 5. hátlemez közepéig ér. Az avenius petéje az előző fajéhoz alakban is és méretben is igen hasonló. Micropylaris nyúlványai valamivel hosszabbak, a peteburkon található rücsközet sokkal durvább és ritkább (10. ábra). Lárvái is hasonlatosak az előző fajéhoz, még a csápok is, pedig az imágók csápja jelentős eltérést mutat. Az avenius lárváinak 3-6. légzőnyilása a hasoldalon található, a szélső sor tereséi közt, mig a laevisen a 3. és 4. a hasoldalon, de a téresektől oldalt, a többi a test oldalán. Ennek következtében az avenius oldalsó tereséinek a légzőnyilás felé eső szegélye homorú (11. ábra), ugyanez a laevisen enyhén domború. A 3. állapottól kezdve jól látható, hogy a hát- és haslemez oldalsó szegélyén lévő barna foltok az aveniuson hosszabbak, a laevisen rövidebbek, mint a hátsó szélső terese. Mindezek alapján a lárvák faji hovatartozása, fejlődési állapota és a 4. és 5. állapot ivara meghatározható. Irodalom : BENEDEK, P. (1964): Adatok a Tapolca patak és környéke rovarfaunájához II. - Folia ent. hung., 17(18): 265-282. - BENEDEK, P. (1968a): On the Eurydema species in Hun-