S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 33/1. (Budapest, 1980)

1978. VIII. 30-án Nagykovácsi, Juliannamajorban a dombtetőn gyűjtöttem 125W Hglval. Három laposmolyt sikerült gyűjteni, amelyről nem tudtam, hogy melyik faj. 1979. IX. 9-én Budapest, Hármashatárhegyen ugyanebből a fajból egy példányt fogtam. Piliscsabán, a Vöröshegyen 1979. IX. 7-én egy, és IX. 22-én két példányt sikerült gyüjtenem. Kiderült, hogy az Agonopteryx oinochroa Tur. faunára uj fajról van szó. Észak-olaszországi, Spanyolországi és romániai faj. Az Állattár gyűjteményében két példányt találtam belőle: Tompa, Alsósáskalapos 1974. VII. 31. és IX. 29-i dátummal. Irodalmi utalást hazai előfordulásáról nem találtam. A XVI/A kötet 5/85. oldalán a zárójel felbontandó! 1978. augusztusában RONKAY László a Zempléni-hegységben, Rostallón gyűjtött. Néhány molylepke kiséretében egy Epinotiafajt is hozott, melyet nem ismertem. A Múzeum gyűjteménye alapján megállapítottam, hogy az Epinotia brunnichiana L. faunára uj molylepkével állok szemben (3. ábra). Gyűjtőhely: Rostalló, 1978. VIII. 5-10. 1979. VI. 28-án a Börzsöny-hegységben Kisinócon gyűjtöttem 125W Hgl-val. Este tiz órakor a lepedő árnyékos oldalán sikerült fongom egy brunnichiana1. 1979. VIII. 10-én Rostallón gyűjtöttem és a fényre odarepült a harmadik brunnichiana. Közép- és észak-európai, valamint észak-olasz faj. Tápnövényei Corylus-, Alnus- és Betula-fajok. Az Epinotia solandriana L. és az E. maculana F. közé helyezendő be az uj faj. Az egyik rostallói példányt helyeztem el a TTM. gyűjteményében. 1979. VI. 24-én a Villányi-hegységben, a Szársomlyón gyűjtöttem a szabadtéri kőszobor-kiállítás melletti hegyoldal lejtőjén, 125W Hgl-val. Az est folyamán két Pyraustida példány repült a lepedőre. Preparálás után derült ki, hogy a Pyrausta diffusai!s Gn. és faunára uj, dél-európai és nyugat-ázsiai faj. Tápnövényei Marrubium- és Lavatera-fajok. A XVI. kötet 7. füzet 7/224. oldalán a zárójel felbontandó ! Egy példányt helyeztem el a TTM. gyűjteményében. SZABÓKY Csaba, Budapest Folia ent. hung., XLI (XXXIII). 1. 1980 Adatok poloskáink lárváinak ismeretéhez, I. (Heteroptera) Notes on the larvae of the Heteroptera of Hungary, I. Magyarország poloskafaunája főbb vonásaiban ismert, bár egyes fajok elterjedéséről igen keveset tudunk. Még hézagosabbak ismereteink a poloskák lárváit illetően, magyar nyelvű irodalmuk néhány fajra, illetve kisebb csoportra szoritkozik (lásd az irodalomjegyzéket). A hazai gyűjtemények főképpen imágókat tartalmaznak s a fajok fenológiájának ismerete is - szükségszerűen, mert a lárvák határozása nehéz, illetve jelenleg többnyire lehetetlen az imágók fogási adatain alapszik. Az utóbbi évtizedekben a rendszertani, morfológiai, ujabban a populációdinamikai és ökológiai kutatások keltette igények sürgetésére a kutatók figyelme egyre inkább kiterjed a lárvaalakokra is; külföldön egyre több közlemény ismertet lárvákat. Ennek a most induló sorozatnak célja, hogy segitse a magyarországi fajok lárváinak mennél jobb megismerését, beleértve a lárvaalakok elkülönítését s az ivar meghatározását, és ahol elegendő anyag áll rendelkezésre, a lárvák meghatározását is. Ez annál is inkább indokolt, mert a Magyarország Állatvilága sorozat eddig megjelent füzetei a poloskák fejlődési alakjaira vonatkozóan nagyon kevés adattal szolgálnak. Jelen dolgozatomban a magyarországi Aneurusfajok (Aradidae: Aneurinae) lárváját szeretném röviden ismertetni s a köztük található különbségeket megadni. Jellemzőik más csoportok vizsgálatánál is támpontul szolgálhatnak. Mindkét fajra jellemző, hogy imágók és lárvák gyakran találhatók együtt, rendszerint combvastagságunál nem vastagabb fák kérge alatt, sőt körülöttük petéket, üres peteburkokat és levedlett lárvabőröket is találunk. Morfológiai vizsgálatokhoz utóbbiak is jól használhatók! A lárvák alakja hasonlit a kifejlettekéhez, de szinük világos barnássárga és feltűnő rajtuk a hát- és hasoldalukon húzódó 8 hosszanti sötétbarna foltsor (2-5. ábra). A hát- és haslemezek oldalsó szegélyén lévő folt felülete hasonló a lemezekéhez, közepén érzékszőr ered. A többi folt felülete eltér a lemezekétől, fajonként jellemző lehet. Kis nagyítással simának látszanak, ezért az irodalomban a sima terese nevet