S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 33/1. (Budapest, 1980)

üveges foltok nagyságában eltér a hozzá igen közelálló és hazánkban szórványosan kimutatható C_^hDccJ^erus Zell.-tői, a két faj elkülönitése szinte lehetetlen a genitáliák vizsgálata nélkül (2-4. ábra, v.o. HIGGINS /1975/: The Classification of European Butterflies - Collins ST James's Place, London, 38-39. ábrák). A fenti munkában a pontomediterrán C. orientális Rev., a politipikus holomediterrán, diszjunkt C. boeticus Rbr. és az expanziv, adriatomediterrán C. flocciferus Zell, him genitáliáinak valvái jelentős divergenciát mutatnak. Az orientális taxonómiai megitélése nem egyöntetű. HIGGINS (1975) a C. flocciferus Zell, alfajának, a Hesperiidae specialista R. de JONG azonban önálló fajnak tekinti. Feltehető, hogy a de JONG által vizsgált Spialia sertorius Hffmgg superspecies analógiájára a C, boeticus Rbr., a C. flocciferus Zell., a C. orientális Rev, (s az itt nem említett rasszok), mint alfajok sorozata, filogenetikailag szintén superspeciesnek tekinthetők. Hogy az orienta- lis valójában subspecies vagy semispecies-e, azt nevelési kísérleteknek kell majd eldöntenie. A további vizsgálatokig az orientalist tekintsük önálló fajnak. A Magyarország Állatvilága XVI. kötetének 15. füzetében a hazai Carcharodus Hbn. fajok tehát a következő rendszertani sorrendbe sorolandók be: 1. Carcharodus alceae alceae Esper, 1780 2, C. lavatherae lavatherae Esper, 1780 3. C. flocciferus flocciferus Zeller, 1847 4, C. orientális orientális Reverdin, 1913 Iolana iolas obscuriolas Betti, 19 77 BETTI, G. (1977): Nouvelles sous-espéces de Lycaenidae paléarctiques - Alexanor, X.2. Georges BETTI (F-Épinaysous-Sénart) mikroszisztematikai vizsgálatokat végzett törökországi és magyarországi iolas populációkon - feltűnően kevés számú példány alapján. A mecseki példányokat uj alfajként irta le. A lelőhelyet és a typusokat a következőképpen adja meg: "Hongrie du Sud-Ouest: Pécs, 200 m. Holotype S, 25-VI- 1972; allotype S 16VI-1972; paratypes 3 6, 12-16VI- 1972. Tous in collection Georges Betti. " Mint az a fentiekből is kitűnik, Betti az alfaji leirást egyetlen év egyetlen gyűjtési eredményére alapozza, s az öt him példányon öt lényeges eltérést állapit meg a nominotipikus formával szemben. 1. redukált szárny, 2. a szárny kékje fénylőbb, mint a Iolana iolas iolasé, 3. a szárny szegélyének fekete vonala hullámos lefutású, 4, a himek szárnyfonákjának szine eltérő, 5. a discalis pontok kör alakúak. Az előbbiekben felsorolt uj magyarországi nagylepke taxonok előfordulását további vizsgálatoknak kell megerősiteni, ezért kérem a gyűjtőket, hogy problémás példányaikat juttassák el a komlói múzeumba. FAZEKAS Imre, Komló Folia ent. hung., XLI (XXXIII). 1. 1980 Anthicus tobias Marséul, 1879 Magyarországon (Coleoptera : Anthieidae) Anthicus tobias Marséul, 1879, new to the fauna of Hungary (Coleoptera: Anthieidae) 1979. szeptember 6-án az általam gyakran látogatott és kedvelt Káposztásmegyeren (Budapest,IV. kerület) gyűjtöttem. A szélcsendes, meleg nyárvégi alkony kedvezett a bogarak rajzásának. Egy erősen bolygatott, telepitett nyárfás szélén számos egyéb bogárfajjal együtt egy Anthicusfaj több példányát fogtam csapkodóháló segitségével. Szeptember 11-én ugyanitt, hasonló körülmények között egy ujabb sorozatot sikerült kézre keritenem. A gyűjtött egyedek száma összesen 21.