S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 33/1. (Budapest, 1980)

den, meg nem müveit területen végzem. Természetesen a lepkefauna is - a fentieknek megfelelően - egészében a mezőgazdaságilag müveit sikvidékek és peremterületeik szokásos fajösszetételét mutatja, de nem egy "különlegesség" is előkerült. így meg kivánom emliteni, hogy az Ourapteryx sambucaria Linné helyi populációja eltér a hegyvidékekről ismertektől: a példányok kisebbek és világosabbak. Meglepő volt a S

idemia zollikoferi Freyer két példányának előkerülése is. A tömegesen előforduló, közönséges fajok közül feltűnt, hogy a Chiasmia clathrata Linné sajátosan elsötétedett példányai fordulnak elő a gyűjtőterületen. Egy 1979. június 29-én fogott állat olyannyira fekete volt, hogy faji hovatartozását csak behatóbb vizsgálattal sikerült eldönteni. De ezenkivül is előkerültek olyan példányok, melyeknek harántsávjai erősen megvastagodtak, s a külső szegélytérben csak három apró fehér pont maradt meg. Hasonló, Magyarországon gyűjtött példányról nincs tudomásom; az irodalom szerint l-l példányt ismertek Nyugat-Európa néhány helyéről (Anglia, az egykori Poroszország stb. ). A formát ab. nocturnata Fuchs (= nigricans Oberthür) néven tartják számon - bár természetesen mint aberrációnak, semmiféle taxonómiai értéke nincsen! Chiasmia clathrata A továbbiakban a fenti forma első hazai példányát ismertetem. Mind a négy szárnya igen sötét csokoládébarna, némi sárgásszürke behintéssel. Az erezet mentén futó és a harántos sávok teljesen egybefolytak, a fehér alapszint tökéletesen fedik, a fajra jellemző rácsozatnak nyoma sincsen. Az elülső szárnyon mindössze a külső szegélytérben maradt meg három fehér pontocska, melyeknek átmérője az 1 mm-t sem éri el. Az r^-m^, az m^-cup valamint a cu^_2 érközökben, a szegély közelében helyezkednek el. A legfelső szivalaku, a legalsó egészen apró pontocska. A tőtér, valamint a szárny külső harmada sötétebben árnyékolt, a külső harántvonal helyén feketésszürke behintéssel, mely a fehér foltokat körülöleli. A jellemző harántsávok csak nagyításban vehetők ki, sötétszürkék, elmosódottak. Az ax ér fölött a szárny teljes hosszában széles, sötét árnyék húzódik, ugyancsak elmosódott, alig látszik. Az erezet valamivel sötétebb a szárnylemez szinénél, feketésbarna, ferde megvilágításban tűnik ki. A rojt tarka. A hátulsó szárny kissé sötétebb, mint az elülső, inkább feketésbarna. Rajta hat apró fehéres folt helyezkedik el, melyek közül három a szegélytérben, a sötétebb árnyékban foglal helyet. Legnagyobb az m^-cuj érközben lévő, azonban ez sem haladja meg az 1 mm-t. Ez trapéz alakú, mig az alatta elhelyezkedők pontszerűek. A másik három folt beljebb, de még a sejten kivül, egymáshoz közel, mintegy háromszöget képezve fekszik. Aprók, keskeny kiflialakuak. Egy alig-alig észrevehető hetedik halványbarna foltocska a sej-