S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 33/1. (Budapest, 1980)

családnak a meghatározása; a kulcsot - amelyet erősen röviditve közlök - a következőkkel kell kiegészíteni: 4 (9) "Csápja 11 iznél kevesebb (9-10) izből áll, az elülső lábszárak külső élén 3-5 fog van. 5 (6) "Csápja 9 izü. Az elülső lábszár külső oldalán 3 nagy fog van. Az előtör elülső szegélye nem szegélyezett. A pofák pereme nem hatol mélyen a szembe, azt csak részben osztja ketté. A potrohlemezek száma 6. Az elülső lábszárak külső oldalán 3 fog van, a hátulsók végén 2 tövis van (2. alcsalád: Aegialiinae). " 2. nem: Psammoporus Thomson, 1863 6 (5) Csápja 10 izü. 7 (8) A csáplegyező mindhárom ize szabadon látható. A szárnyfedők a farfedőt szabadon hagyják (1. alcsalád: Orphninae). ' . 3> nem: Chaetonyx Schaum, 1862 8 (7) A csáplegyező első ize csészeforma, erősen kiszélesedett, a két következő iz jelentős részét magába zárja: a csáplegyező látszólag háromnál kevesebb izből áll. A szárnyfedők eltakarják a farfedőt (3. alcsalád: Hybosorinae). 4. nem: Hybosorus MacLeay, 1819 Az Orphninae alcsaládban nálunk tehát csak a Chaetonyx robustus jön számitásba. A TTM Állattárának gyűjteményében van ugyan egy Hybalus-faj is Szekszárd, 1912" lelőhelyadattal, a gyűjtés közelebbi időpontja és a gyűjtő nevének feltüntetése nélkül. Nőstény egyedről van szó, a Hybalu s- faj ok nőstényeit pedig jelenlegi ismereteink szerint nem lehet meghatározni. A Hybalus-fajok a Földközi-tenger medencéjéban elterjedtek - egyik sem terjeszti ki áreáját a kontinens belseje felé -, ezért az eddig ismert fajok bármelyikének magyarországi előfordulását valószinütlennek tartom. HYBOSORINAE A Kárpát-medencében is élő Hybosorusfaj szinonimikáját LANDIN (1964) tisztázta: Hybosorus MacLeay, 1819 (typus: Hybosorus illigeri Reiche, 1853), Hybosorus illigeri Reiche, 1853 (syn. : Scarabaeus arator Illiger, 1803 non Fabricius, 1775). A Hybosorus arator ssp. palaearcticus Endrődi, 1957 sem morfológiailag, sem az ivarszerv vizsgálata alapján nem mutat olyan mértékű eltérést a Hybosorus arator ssp. arator sensu Endrődi nevezéktani törzsalakhoz képest, amelynek alapján önálló, subspecifikus rangú egységet képviselhetne. Ezt a megállapítást alátámasztja LANDIN véleménye is (19 64, p. 138). Tehát: Hybosorus illigeri = H. arator ssp. palaearcticus syn. nov. GEOTRUPINAE Megváltozott kombinációban szereplő név: Bolboceras Kirby, 1819 (typus: Scarabaeus armiger Scopoli, 1772), (syn.: Odonteus Samouelle, 1819, typus: Scarabaeus armiger Scopoli, 1772; Odontaeus Dejean, 1821, typus: Scarabaeus armiger Scopoli, 1772). Bolboceras armiger (Scopoli, 1772) A

Typhoeus typhoeus (Linnaeus, 1758) atlantomediterrán elterjedési tipusu faj. Faunaterületünkön csak Horvátországban (Otocac, Perusic /MIKSIC, 1970/) fordul elő, ezért a faunafüzetben az ennél a fajnál hiányzó szögletes zárójelet pótolni kell. Geotrupes Latreille, 1796: (typus: Scarabaeus stercorarius Linnaeus, 1758)