S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 32/2. (Budapest, 1979)

sül. Első hazai példányát a Zempléni hegységben gyűjtöttük, 1951-ben (BALOGH, 1967). A későbbi években a nyugati határszéltől a Zempléni hegységig több helyen megtalálták (GOZMÁNY, 1970). Reziben 1976. június 19. egy him példányát fogta a fénycsapda. Hazánk területén ez az eddig ismert legdélibb adat. - Au

tographa jota Hbn. Az előzővel megegyező ökológiai igényű és elterjedésü faj. Eddig ismert hazai lelőhelyei: Sopron, Bakony, Vértes, Börzsöny, Bükk, Zemplén, Északborsodi Karszt, Kaposvár. Uj adat: Rezi, 1976. július 21. Abrostola asclepiadis Den, et Schiff. KOVÁCS (1953, 1956) egy sor lelőhelyét emliti, de előfordulása mindenütt lokális. Reziben a fénycsapda számos példányát gyűjtötte, döntően május-június hónapban. - Eutelia adulatrix Hbn. Pontomediterrán faj, hazánkban az igen meleg déli mészkő lejtők egyik jellegzetes lepkéje (lárvája a cserszömörcén él). Hazai lelőhelyei ennek megfelelően az ország középső és déli részén vannak: Pomáz, Budai hegyvidék, Öskü, Csopak, Tihany, Pécs (KOVÁCS, 1953, 1956). 1976. szeptember 1-én Reziben egy nőstény példánya repült a fénycsapdába, - Porphyrinia ostrina Hbn. A Dél-Európától és Észak-Afrikától Kisázsián át Belső Ázsiáig elterjedt fajnak régebben Magyarországról egyetlen példánya volt ismeretes: Szombathely környéke (GOZMÁNY, 1970). Később a Hortobágyon (Ujszentmargitán) is gyűjtötték (GYULAMJHERKOVICH-VARGA, 19 74). A Velence-Nadap-i fénycsapda is fogta egy példányát (SZEŐKE K. szóbeli közlése). A negyedik hazai példányát - egy himet - 1977. szeptember 4-i rezi fénycsapdaanyagban találtuk. - Porphyrinia parva Hbn, E faj elterjedési területe megegyezik az előzőével. GOZMÁNY (1970) szerint alkalmilag bevándorló faj, az ország déli és középső részéből ismert (döntően fénycsapdaadatok):Pac.sa, Csopak, Kaposvár, Tass, Kenderes, Kiskunhalas, Budapest, Badacsony. Uj adata: Rezi, 1977. július 13., egy him példány. - Spodoptera exiqua Hbn. Ez a faj a trópusi, szubtrópusi országokban hirhedt mezőgazdasági kártevő. Alkalomszerűen bevándorló lepke, VOJNITS (1966) szerint "vendég". Magyarországon nem képes áttelelni. Reziben egy him példányát 1977. augusztus 8-án fogta a fénycsapda. - Apatele alni L. Euroszibiriai faj. ABAFI (1907) szerint igen szórványosan található, azonban konkrét lelőhelyet nem emlit. KOVÁCS (1953, 1956) kritikai faunamüve éppen ezért nem tárgyalja. Csak 1956-ban találták meg Keszthelyen, fénycsapda anyagban (KOVÁCS, 1957). A fénycsapdahálózat bővülése és a gyűjtési módszerek fejlődése (higanygőzlámpák, aggregátor) következtében egyre több adat vált ismeretessé: Nagykanizsa, Barcs, Kőszegi hegység (RÉZBÁNYAI, 1974); SeUye, Gilvánfa, Komlósd (GYULAI-UHERKOVICH-VARGA, 1974); Máriagyüd, Darány, Mike (UHERKOVICH, 1976). A Kaposvár és Pacsa közelében működő csapda anyagában is megtalálták (det: HERCZIG Béla). Ezzel egyidőben az Északi Középhegység néhány pontjáról is előkerültek példányok: Jósvafő (GYULAI- UHERKOVICH- VARGA (1974); Balassagyarmat (növényvédelmi fénycsapda: det: HERCZIG Béla), amely példányok az előzőtől földrajzilag izolált populáció, a Kárpátok populációjának képviselői. Reziben a fénycsapda 1976-77-ben számos példányát fogta, főleg május-június és júliusban. Lárvája ABAFI (1907) szerint leginkább égeren él. SEITZ (1914) tölgyet és égert, mig KOCH (1972) e két növény meUett a hársot, nyirt, mogyorót, cseresznyét és nyárt emUti tápnövényként. Reziben minden valószínűség szerint tölgyön (szelidgesztenyén? ) él. - Apatele cuspis Hbn. Euroszibiriai elterjedésü, lokáUs, égeren élő faj. KOVÁCS (1953, 1956) lelőhelyeként a Hanságot, a Bükk hegységet, Ménfőcsanakot és Szécsényt sorolja fel. TALLÓS (1959) Szakonyfaluban, RÉZBÁNYAI (19 71) a Kőszegi hegységben Keresztkuton, SZEŐKE (1974) Kapuvár környékén találta. UHERKOVICH (1976) szerint a Dráva menti sikon gyakori (Gilvánfa, SeUye, Középrigóc, Komlósd, Mike). Uj adata: Rezi, 1976. június 29. - Euxoa vitta Esp

. SEITZ (1914) szerint kizárólag Svájcban, Ausztriában és Magyarországon fordul elő. A magyar lelőhelyadatok a Budai hegyekből származnak (KOVÁCS, 1952, 1953), mégpedig az igen meleg, kopár, dolomitos domboldalakról (Csiki hegyek. Odvashegy), amelyek élőhelyei egyéb, faunisztikailag érdekes xerotherm lepkének is. Reziben e faj egyetlen him példánya az 1977. szeptember 3-i anyagból került elő. - Chersotis multangula Den. et Schiff. Tipikus szubmediterrán lejtősztyeppi faj; hazánkban nagy területről - Alföld, Tiszántúl, Kisalföld, nyugati határszél - hiányzik. Lelőhelyei a Mecsektől a Zemplénig hegy- és domboldalakon találhatók. Reziből több példány került elő, június végétől augusztus elejéig. - Epilecta linogrisea Den, et Schiff. Dél- és Délnyugat-Európától Kisázsiáig elterjedt faj. Magyarországon több helyen honos, de lokáUs. Uj adatai: Rezi 1977. augusztus 7., 8., 17., 21., 31. és szeptember 4. - Amathes castanea Esp

. Az egyik legérdekesebb faj Rezi környékén, bár előfordulása nem meglepő, hiszen a Keszthelyi hegységben Uzsabányán gyűjtötték már. Ezen kivül Sopron környékéről és Esztergomból van adat (KOVÁCS, 1953). Fenyőfőn TALLÓS (1961) a lárváját találta meg és nevelte Stellaria médián. E faj jelenléte is