S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 32/2. (Budapest, 1979)

eiójára akadtunk: Jósvafő, Haragistya, 1974. VII. 11., számos példány nappal (leg. VARGA Z., GYULAI I., GYULAI P. ). Időjárási helyzet ekkor: hidegfront előtti szeles idő. Számos kopulát lehetett megfigyelni Adonis vernalison. Később meglepetésre fényen is gyűjtöttük, zivatar előtt: Jósvafő, Tohonya-völgy, 1975. VII. 14-15. (leg. GYULAI I.). (Phlogophora scita Hbn. ) Hazánkból még nem ismeretes, de a szlovákiai karsztvidéken, határainktól alig néhány kilométerre, már több példányát gyűjtöttük: Hacava, 1971, VII. 17. (leg. GYULAI I.-GYULAI P. ). Valószínűleg nálunk is előkerül hamarosan. Enargia paleacea Esp. Igen lokális fajunk, eddig csak néhány hegyvidékünkön gyűjtötték (Soproni- és Kőszegi-hegység, Fót, Bükk, Zempléni-hegység). Ujabban előkerült a Tornai Karsztról is: Jósvafő, Haragistya, 1976. VII. 31., Tohonya-völgy, 1975. VIII. 22. (leg. GYULAI I. ). Callopistria latreill

ei Dup. Mint a magyar faunára uj fajról a közelmúltban számoltunk be (UHERKOVICH 1977). Eszerint egyelőre kizárólag a Nagyharsány melletti Szársomlyón fordul elő. Ujabb példánya ugyaninnét: 1977. VIII. 20., 1 6 (leg. VARGA Z. ). Az Alpok déli völgyeiben, 3 nemzedékben gyakori (WOLFSBERGER levélbeli, közlése szerint). Athetis palustris Hbn. Uj adata: Jósvafő, Tohonya-völgy, 1973. VI. 2., 1976. VI. 1415. (leg. VARGA Z. ). Apatele alni L. Az ország délnyugati részén elterjedt és gyakori (vö. UHERKOVICH 1976c és még számos uj lelőhely!). Északkeleten ezzel szemben nagyon ritka. Uj adatai innét: Jósvafő, Tohonya-völgy, 1974, VI, 18-20.; Tiszakerecseny-Lónyai erdő, 1976. VI. 30. (leg. VARGA Z. ). Utóbbi adata egyben első alföldi adata. Apatele cuspis Hbn. Az ország délnyugati részén - hasonlóan az előző fajhoz - meglehetősen elterjedt és helyenként gyakori faj, északon ritka. Uj adata innét: Jósvafő, 1977. VIII. 6. (leg. VARGA Z. ). Apatele strigos

a Den, et Schiff. Nedvesebb erdeinken szórványosan elterjedt, ritka faj. Ujabban a Dél-Dunántul néhány pontján fogták: Nagyharsány, Gilvánfa, Komlósd (UHERKOVICH 1976c), Szőce, Mike, Barcs: Középrigóc (leg. UHERKOVICH Á. és fénycsapdák). Az Északkelet-Alföldön is előkerült: Tiszakerecseny-Lónyai erdő, 1976. VI. 30. (leg. VARGA Z. ), Lónya, Tivadar (fénycsapdák), Panthea coenobita Esp. GOZMÁNY (19 70) még csak Sopron környékéről emliti. Azóta megfogta a Szakonyfaluban működött ERTI-csapda, valamint gyűjtötték a Kőszegi-hegységben (RÉZBÁNYAI 1974). 1975-77-ben számos ujabb példánya került elő Nyugat-Magyarországról: Szőce, 1976, VII. 19. (leg. UHERKOVICH Á. ), Szalafő, Magyarszombatfa,(számos példány, fénycsapdák). Phyllophyla obliterata Rmbr. Szubmediterrán faj, mely elsősorban a Dél-Dunántúlon fordul elő (GYULAI-UHERKOVICH-VARGA 1974), de GOZMÁNY (1970) Tarcal környékéről is emliti. Ujabban több példánya került elő az északi országrészben és ugy látszik, hogy a Sajó völgyében messzire felhatol: Hidasnémeti, 1974. VI. 28-29. ; Bodrogszegi, 1974. VI., 1976. VII., 1977. VI. (fénycsapdák). Panchrysia deaurata Esp. Uj adatai: Máriagyüd, 1974. V. 23. ; Nagyharsány, Szársomlyó, 1975. IX. 26. (fénycsapdák). Chrysoptera c-aureum Knoch. Tiszakerecseny, Lónyai-erdő, 1976. VI. 30. , 1977. VI. 15-17. (leg. VARGAZ.); Barcsi Ősborókás, Darány, 1976. VII. 15. (leg. UHERKOVICH A.), VIII. 2., 1977. VIII. 18. (leg. VARGA Z.); Gilvánfa, Komlósd, több példány (fénycsapdák). Autographa v-aureum Hbn. A montán-szubalpin faj a nyugati határszél, valamint a Középhegység magasabb pontjairól volt ismert. Ujabban előkerült alacsonyabb dombvidéKünkről is: Miskolc-Avas, Ruzsinszőlő, 1976. VI. 29. (fénycsapda), sőt némi meglepetésre sikvidékről is (Mezőcsáti mocsarak, 1973. VII. 19., leg. GYULAI P. ). A Vas megyei Őrségben - mely szintén alacsonyabb dombvidék - számos egyéb montán jellegű fajjal együtt szélesebb körben elterjedt. Előkerült a Bereg-Szatmári sikról is (Lónya-Tiszakerecsenyi erdő, 1977. VI. 15-17., leg. VARGA Z. ). Euchalcia modesta Hbn. A Dunántúl és az Északi Középhegység néhány pontjáról ismerjük, Mivel fényre sokkal kevésbé érzékeny, mint a Noctuidák zöme, ritkán gyűjthető, akkor is inkább csak higanygőzlámpával. A Tornai Karszt egyes részein némely évben gyakori: Jósvafő, Tohonya-völgy, több alkalommal. További adatai: Bükk, Sikfőkut, 1973. VII. 9.; Zempléni-hegység, Rostalló, 1971. VIII. 18. (leg. GYULAI I.-GYULAI P.-VARGA Z. ). UHERKOVICH Á. egyik dél-dunántúli fénycsapdájának anyagában találta meg két példányát (Vásárosbéc: Dióspuszta, 1977. VI. 10., IX. 7.).