S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 32/1. (Budapest, 1979)

Két faunánkra új lepkefaj Sopronból (Odezia atrata L. és Euxoa decora Hbn.) Zwei für die Fauna Ungarns neue Lepidopteren-Arten aus Sopron (Odezia atrata L. und Euxoa decora Hbn.) 1978. VI. 20-án a soproni Szárhalomban lepkésztem kihasználva a délelőtti napsütést. Friss telepitésü erdei fenyves és cserjékkel szegélyezett cseres tölgyes közti uton a Liroenitis Camilla néhány példányát igyekeztem begyűjteni, de másfelé is jutott a figyelmemből. Ennek eredményeként került kézre néhány példány Lopinga achina. Közben beborult és szél is kerekedett, Megelégelve a futkosást, kerékpárra szálltam, hogy hazafelé vegyem utamat. Lassan haladtam, igyekeztem még valamivel kibőviteni, nem túlságosan gazdag zsákmányomat. Igy akadtam rá egy elég esetlenül repülő, első pillantásra füstszinü lepkére, melyet megkíséreltem még a nyeregből elkapni. Az akció kudarcot vallott: ezen felbőszülve és a biciklit eldobva, sikerült megfognom, még mielőtt elérte volna a védelmet nyújtó cserjést. Meg sem néztem alaposabban, csak üvegbe tettem, azután hazamentem és kifeszítettem a többi állattal együtt. Az Erdészeti és Faipari Egyetem gyűjteményében találtam már egy példányt belőle - ezt a példányt nem látták el sem lelőhely, sem másmilyen cédulával, akárcsak néhány egyéb nem Magyarországon gyűjtött lepkét - , ezért különösebb jelentősége nem is volt számomra. Előkerülését valószinüleg nem is jelentettem volna, ha nem fedezi fel gyűjteményemben RONKAY László barátom, s nem közli velem, hogy az Odezia atrata első hazai példányáról van szó. A lepkéről annyit mondanék, hogy meglehetősen kopott, "öreg" állatról van szó, s igy elképzelhető az is, hogy a hegyvidékről fújta át előzőleg a szél, ez azonban az egész városon történt átrepülést jelentené. Mindenesetre logikusabbnak tűnik, hogy a határszéli hegyvidéken él, mint a kifejezetten meleg, száraz Szárhalomban. 1978. IX. 5-én nem túlságosan sok bizakodással indultam éjszakai lepkészésemre HG lámpával felszerelve, - és azzal a nem titkolt vággyal, hogy megkiséreljem megismételni éppen egy évvel ezelőtti Rhyacia castanea neglecta fogásomat. Utamat a Soproni hegyvidéken kb. É-D-i irányban húzódó Tacsi árok felé vettem, és annak kettéágazásánál, a viztárolónál ütöttem tanyát. Párás, hűvös idő és meglehetősen élénk északi szél fogadott, mint általában ezen a helyen, és ez eléggé borongós hangulatot árasztott. Talán vissza is fordultam volna, ha egyedül jöttem volna ki, de néhány nem lepkész barátom is velem tartott kíváncsiságból. Igy aztán ugy döntöttünk, - szerencsére - hogy maradunk. A vártnak megfelelően gyér repülés után és kifogyva a szóból, már 1/2 10 körül lassan szedegetni kezdtem a sátorfámat, mikor egy hirtelen odacsapódó Pheosia dictaeoides felélénkitette a társaságot. Ujabb érdekesség érkezett néhány perc múlva: egy elég erőteljesen köröző, vakitóan ezüstös bagolylepke, amelyet még a levegőben elkaptam, de valószinüleg egyébként sem repült volna el. Az üvegben elkábult állatot nézegetve, elég tanácstalan voltam, antryi azonban bizonyossá vált előttem, hogy sem élve, sem pedig gyűjteményben nem találkoztam vele. A határozásnál óvatos voltam, tekintve, hogy az Euxoa decora-nak vélt állatot a határozó alpin jellegű, hazájában is lokális előfordulásúnak nyilvánította. Csak az öszszehasonlitás és ellenőrző vizsgálat bizonyitotta e faj képviselőjének, s csak ezután tudtam igazán örülni ennek a szép hazai példánynak. AMBRUS András, Budapest Az Urocerus piiantoma Fabr. Magyarországon Urocerus piiantoma Fahr, in Ungarn Előkerült az első hiteles hazai példány az Urocerus phantoma, Fabr. fajból. Adatai: Sopron (EFE botanikuskert) 1976. IX. 5. leg. AMBRUS András. Ezúton köszönöm meg ZOMBORI Lajosnak, hogy a határozást ellenőrizte. AMBRUS András, Budapest