S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 32/1. (Budapest, 1979)

Pentatomidae sp. (lárva), Budapest, Farkasrét, 1963. VI. 30., zöldike (Chloris c. chloris) fészkéből. Heterogaster urticae (Fabricius, 1775), Bácsalmás, 1970. VII. 25. , zöldike (Chloris c. chloris) fészkéből; Bácsalmás, 1969. VIII. 17., tövisszúró gébics (Lanius c. collurio) fészkéből; Mátételke, 1969. VIII. 17. , vetési varjú (Corvus f. frugilegus) fészkéből. Platyplax salviae (Schilling, 1829), Budapest, Szabadság-hegy, 1970. X. 15., feketerigó (Turdus merula) fészkéből, Scolopostethus pictus (Schilling, 1829), Budapest, Állatkert, 1964. VII. 23. , balkáni gerle (Streptopelia decaocto) fészkéből, Rhyparochromus (Raglius) vulgaris (Schilling, 1829), Göd, 1964.IV. 6., házi veréb (Passer domesticusï fészkéből. Lygaeidae s

p. (lárva), Csornád, 1973. VI. 14., fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus fitis) fészkéből. Piesma maculatum (Laporte, 1832), Sarkadremete, 1963.XI. 21., tövisszúró gébics (Lanius c, collurio) fészkéből. Aradus distinctus (Fieber, 1861), Mátételke, 1969. VIII. 17. , vetési varjú (Corvus f. frugilegus) fészkéből; Zagyvaróna, 1965. VII. 10., sisegő füzike (Phylloscopus s. sibillatrix) fészkéből. Heteroptera spp.

, olyan fiatal lárvák, melyeket nem sikerült családra sem meghatározni, a következő fajok fészkeiből kerültek elő: balkáni gerle (Streptopelia decaocto), cigány csalálcsucs (Saxicola torquata rubicola), csicsörke (Serinus serinus), csilpcsalp füzike (Phylloscopus c. collybita), feketerigó (Turdus merula), függőcinege (Remiz p. pendulinus), kis őrgébics (Lanius minor), nádirigó (Acrocephalus a, arundinaceus), szajkó (Garrulus g. glandarius) és vizicsibe (Porzana porzana). Dr. VÁSÁRHELYI Tamás, Budapest Adatok a fecskepoloska (Oeciacus hirundinis Jenyns, 1839) ismeretéhoz (Heteroptera: Cimicidae) A fecskéinken élősködő fecskepoloska - mivel gazdaállatai gyakran emberi építményeken fészkelnek - viszonylag gyakran fordul elő emberi lakóhelyek közelében, és egyes adatok szerint télen az ember vérét is szivhatja, mégis, életéről hazai körülményeink között viszonylag keveset tudunk. Éppen ezért kapóra jött az a poloskaanyag, amelyet SZABÓ István a maga és más zoológusok által gyűjtött fészekanyagból futtatott ki, s amelynek zömét éppen ez a faj alkotja. Az igy előkerült 42 imágóból és 80 lárvából álló anyagban valamennyi lárvaalak és mindkét ivaru imágó képviselve van. Igy lehetőségünk nyilt arra, hogy mind morfológiai, mind életmódi adatokkal kiegészíthessük az e poloskáról alkotott hiányos képünket. Az egyes fejlődési alakok közt igen nagy méretbeli különbség van. Mégis tartózkodom attól, hogy hosszméreteiket megadjam, mert az egyes lárvastádiumokban a lárvák teste - elsősorban az első három potrohszelvény erős megnyúlása következtében - jelentősen meghosszabbodik, gyakran hosszabb vedlés előtt, mint vedlés után. A fej és az előhát szélességének és hosszúságának, és a kettő arányának megváltozása révén már jobban nyomon követhető az állatok növekedése, de meglepően kicsiny mértékben változnak az arányok az egyes vedlések során (1-5. ábra). A legjelentősebb változások a csáp egyes izeinek egymáshoz viszonyított hosszában mutatkoznak. A különböző fejlődési stádiumokban az egyes csápizeknek a csáp teljes hosszához viszonyított arányát a 6. ábra szemlélteti. A 7. ábrán a 2. és 4. csápiznek a fej szélességéhez mint viszonyítási alaphoz viszonyított arányát s annak változását láthatjuk. A következő táblázat az ábrák alapjául szolgáló méretadatokat tartalmazza. Valamennyi lárvastádium és mindkét ivaru imágók 10-10 példányát mértem meg, s az adatokat átlagoltam.