S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 31/1. (Budapest, 1978)

lomban mégsem szerepel egyetlen pontos lelőhelyadata sem e területről. A Paederus cali- gatus Er. fajt KUTHY (1896) egyetlen lelőhelyről közölte. 25 továbbit találtam. Rendkívül ritka változatát, a var. hütheri Bernh. -t első izben sikerült Magyarország, illetve a Kárpátmedence területéről kimutatnom. Amindenütt ritka Stilicus geniculatus Er. fajnak mindössze egy bizonytalan, megerősítésre szoruló irodalmi adatát ismertük eddig a Kárpát-medencéből, de bizonyító példányát sikerült megtalálnom. A Scopaeus furcatus Binaghi faj leírása a volt magyar tengerpartról történt, jelen országhatárainkon belül ezideig teljesen ismeretlen volt. Ezt a fajt nemcsak kimutatnom sikerült, de kiderült, hogy igen gyakori. A következőkben ismertetem a felsorolt fajok muzeumunk gyűjteményében őrzött példányainak adatait, s ahol lehetséges, a belőlük levonható következtetéseket, tekintettel arra, hogy ezek igen hiányosak a külföldi szakirodalomban is. A lelőhelyeket ABC sorrendben közlöm, ezt követik az idő, gyűjtésre, példányszámra történő utalások, végül a gyűjtők névröviditése zárójelben. A gyűjtők név- és névröviditésének jegyzéke: Apfelbeck (A), Balogh J. (BaJ), Biczók (Bi), Bokor (Bo), Bunday (Bu), Csiki (Cs), Dely (DL), Diener (Die), Dudich (D), Ehmann (E), Endrődy-Younga (EY), Erdős J. (Er), Exc. Inst. Zool. Syst. Univ. (EIZS), Gebhardt (Gb), Győrffy (Gy), Halászfy (Hy), Hámoriné (Hám), Horváth G. (Ho), Jolsvay (Jy), Kaszab (K), Kaufmann (Kf), Kertész (Ker), Kleiner (Kle), Kovácsné, Murai É. (KMÉ), Kovács I. (Ki), Kovács L. (KL), Kuthy (Ku), Lichtneckert (Licht), Mihók (M), Móczár L. (ML), Padewieth (Pa), Papp J. (Pj), Peregi (Per), PiUich (Pi), Reitter (Rt), Ruff (Ru), Somfai (Sf), Speiser (Sp), Stiller (St), Streda (Str), Soós Á. (Só), Székessy (Sz), Topái (Top), Vásárhelyi I. (Vás), Zsirkó (Zs). Paederus (Paederus s. str.) trapeziceps Scheerpeltz, 1957. SCHEERPELTZ (1957) a faj leírásában a typusok adatait nem rögzítette egyértelműen. Számos, általa vizsgált példányt emlit: Bécs környéke, Bécsi-medence, Fertő-tó, a Duna-völgye Bécs és Pozsony között, Közép- és Dél-Magyarország, Románia Dobrudzsáig, Közép- és Dél-Dalmácia, Bosznia, Albánia, Ioni-szigetek, a Vardar medencéje, Macedónia, Kis-Ázsia egyes pontjai, a Káspi-tó partvidéke, Lenkoran területéről. Kiemelte, hogy e pontomediterrán karakterű faj a hozzá igen közelálló P. riparius L. fajjal általában együtt fordul elő, de északi és nyugati irányban csak Bécs környékéig. Bécstől észak és nyugat felé jelentős nagyságú anyag átvizsgálása során sem sikerült a P. trapeziceps Scheerp. fajt kimutatnia, amit LOHSE (1964) munkájában megerősített. A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében a leirás 4 egyértelmű Magyarországra történő utalása eUenére, mindössze 6 Bátorligetről származó, eredetileg P. riparius L. -nek, majd A. SMETANA által már helyesen P. trapeziceps Scheerp. -nek határozott példányt találtam. Ezt követően a gyűjtemény teljes magyar anyagának vizsgálata meglepő eredményre vezetett: a P. trapeziceps Scheerp. fajnak 349 példányát találtam, míg a közelrokon és korábban közönségesnek tartott P. riparius L. fajt mindössze 258 példány képviseli. Kétségtelen, hogy a múzeumi gyűjteményekben őrzött fajok egyedszám arányaiból nem célszerű messzemenő következtetéseket levonni, mégis ebben az esetben, tekintve, hogy itt két, nálunk azonos körülmények között élő, együtt előforduló fajról van szó, helyesnek tartom, ha a továbbiakban az alig 20 esztendeje leirt P. trapeziceps Scheerp. fajt tekintjük gyakoribbnak. A később részletezett adatok alapján biológiáját illetően a következő megállapítások tehetők: a Kárpát-medencében főként a síkságon és a dombvidéken, ritkábban a középhegység alacsonyabb régióiban gyűjtötték, legkorábban: III. 1-én, legkésőbb XI. 12-én. Főleg nagyobb állóvizek, lényegesen ritkábban folyóvizek partján, több esetben azonban azoktól jelentősen eltávolodva nedvesebb erdőrészletekben, réteken találták. Gyűjtötték nádtörmelék alól, erdei avarból rostálással, vízparti növényekről fühálózva, egy alkalommal áUati tetemről egyelve, V. és VI. hónapokban alkonyati órákban repülő rajzása közben. Fényre repül. Nálunk meleg és nedvességkedvelő, növényi és állati törmelékben élő fajnak tűnik. A fentiekre egyetlen irodalmi utalást találtam, SCHEERPELTZ (1968) "phytodetricol, hygrophil" fajnak tartotta. Balatonszentgyörgy 1950. III. 21. (K, Sz)-erdő: rostálva, Balf (Ho), Baranya megye: Bellye 1943. 2. (K, Sz) - Kopács 1943. VIII. 20. (K, Sz) - Várdaróc (K, Sz), Bács megye: Kéleshalom ÉNY. 1962. V. 26-28. (EY)-vizihálózás, Bátorliget 1948. VI. 17-18. 3 (K, Sz) láp 1949. VI. 7-10. 2 (K, Sz, ML) - 1949. VI. 25. - VII. 3. (K, Sz) - (det: A. Smetana), Budapest környéke: Rákos: Rákoskeresztúr (Die) - Törökbálint V. 30. (Die), Bükk: Garadnavölgy 1959. V. (Vás), Croatia (Rt), Deliblát (Ker), Esztergom (Bo), Érd 1935. VI. 10. (Cs), Gönyü 1935. ül. 10. (Kle), Gyón 1914. VI. 7. (Bo), Győr 5 (Bo) - Abda 1951. VII. 3. (DL)-