S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 31/1. (Budapest, 1978)

Összefoglalásként tehát megállapíthatjuk, hogy a gozmanyi a H. cavernosa Ev. legnyugatibb, földrajzilag izolált, az erdőssztyep és a zárt tölgyesek határán, valamint a tölgyes övben morfológiailag s ivarszervileg differenciálódott alfaja. Ebben az értelemben helyes volt KOVÁCS azon felismerése, miszerint a kárpát-medencei populációk nem azonosak a turkesztáni nominotipikus alakkal. Irodalom 1. ABAFIAIGNER, L. (1907): Magyarország lepkéi. - Budapest. - 2. KOVÁCS, L. (1958): Data to the Knowledge of Hungarian Macrolepidoptera HI. New Taxa from the Subfamily Hadeninae. - Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung., 60^227-238. - 3. VARGA, Z. (1974): Hadeninae (Lepidoptera, Noctuidae) aus der Mongolei. - Ann. Hist. -nat. Mus. Nat. Hung.

, 66: 289-323. FAZEKAS Imre, Komló Magyar faunára uj m oly lepkék 1977. május 21-én Nyirádtól Pusztamiske felé 2 km-re egy nyires, borókás területen gyűjtöttünk. A letáborozás közben RONKAY László gyüjtőtársam egy m oly lepkére hivta fel a figyelmemet, amely egy csertölgy törzsén lévő repedésben pihent. A lepke ismeretlen volt előttem, csupán annyit sikerült megállapitani, hogy a Tineidae családba tartozik. A nap folyamán tüzetesen vizsgáltam a tölgyek törzsét. További öt példányt sikerült igy begyűjteni. Az esti 125W-OS Hgl. lámpás gyűjtésen éjfél felé, két példány ült a lepedőre. A Természettudományi Múzeum palearktikus anyagával való összehasonlitás során derült ki, hogy Nema- pogon picareHus Cl. moly lepkéket gyűjtöttem, tehát a "Magyarország ÁUatvilága" Microlepidoptera XVI/A kötetében a 2/125. oldalon a zárójel felbontandó! 1. ábra. Nemapogon picarellus Cl. A lepke elülső szárnyának felső szegélyéről kiindulva hosszú feketésbarna sáv nyúlik a külső szöglet felé - elfoglalva mintegy a szárny felét - a szögletben ivben megfordul és a külső szegély mentén a csucstérbe torkoHik, bezárva a felső szegélyen egy nagy háromszög alakú és két kisebb ékalaku fehér foltot. A belső szegély mentén több éles, nagyobb feketésbarna folt, továbbá igen finom, ritka pontozás található a fehér alapszínben. Rojtja szürkésfekete, 3 fehér keresztcsikkal (egy a csucstérben, kettő a külső szegélyen). Választóvonala feketés. Hátulsó szárnya sötétszürke, rojtja szürke, de a hímeknél a belső szögletben fehéres, világos folt van, amely a rojtozatra is kiterjed. Feje és tora fehér (1. ábra). A himek 15, a nőstények 17 mm-esek. Hernyója - irodalmi adatok szerint - Quercus-, Acer-, Fagus-