S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 30/2. (Budapest, 1977)

FOLIA ENTOMOLOGICA HUNGARICA ROVARTANI KÖZLEMÉNYEK (SERIES NOVA) XXX- 2- 1977 p. 5-7 A nád-gubacslégy gazdanövény válogatása (Diptera: Chloropidae) ín. AMBRUS B. (Érkezett 1973. december 17-én) Abstract: Lipara lucens (Meig.) avoids to lay eggs on reeds standing in water. The cause to this behaviour is explained by the anatomical structure and biology of the reed showing hygrophilous and xerophilous habit. Here the differences are analyzed and light is shed on the development of galls through the biotic effect of the selected reed. A nád (Phragmites communis) csöves szárában, a lazán illeszkedő levelei hézagaiban gazdag rovarvilág él. Ezek között nem egy mint kártevő tönkreteszi a szár szerkezetét, sőt korai fejlődésében, növekedésében megakadályozza. Ismeretes olyan nád, amelyik alig fél méteres, levágni nem érdemes, mert felhasználhatatlan. Kóros állapotának okozója egy - légy: Lipara lucens

, amelyet a nád kártevői között a legfontosabbak közé sorolnak, s védekezni máig sem tudnak ellene. Európaszerte elterjedt. Nem minden nádat támad meg, azaz nem mindegyiken okoz gubacsos vastagodást.Feltűnt, hogy a Lipara lucens a viztől távolabb növekedő nádon okoz csak gubacsot, mig a vizben növőt elkerüli. A legtöbb kutató felismeri ezt az ökológiai sajátosságot, de az irodalomban csak ennek megállapításával, illetve a kérdés felvetésével találkozunk (Reijnvaan-Leeuwe 1906, Wagner 1907, Ruppolt 1957). Szerintem e jelenség okát a szárazföldön és a vizben élő nád fejlődésének, élettani működésének különbségében kell keresni. Morfológiailag nem találni különbséget a szárazabb és nedves talajon, Illetve vizben növő nád között. Azonban az élettérhez, annak viszonyaihoz alkalmazkodó un. hygrophyta és xerophyta struktúra megállapitható. A viz partoldalán, tehát a viztől távolabb, ugyanakkor a talaj viz szintjétől magasabb talajrétegben eredő nád xeromorph tulajdonságát szembetűnően jelzi a környező növényegyüttes. A termőhely szárazabb voltát igazolják a közvetlen szomszédságában növő szárazságjelző növények: Achilles millefolium, Asperula cyanchica, Crataegus monogyna, Dachtilis glomerata, Euphorbia cyparissias, Fraxinus ornus, Melicatranssilvanica, Prunus spinosa, Salvia nemorosa, Ulmus scabra stb. Ha a nád a fiziológiai működését és felépítését hozzuk összefüggésbea nedvesebb és szárazabb termőhelyi viszonyokkal, akkor különbségeket találunk. Ennek érzékelésére szükséges az élettani jelenségeit egymásmellé helyezve párhuzamosan vizsgálni, hogy igy elemezzük ki az ellentétes eredményeket s annak hatásait a gubacs fejlődésére. A kétféle nád anatómiai összehasonlítása vezet olyan következtetésekre, amelyeket a nádgubacs-légy ösztönösen végrehajt az ivadéka gondozása érdekében. Az állandóan vizben élő nádpéldányok epidermisze vastagabb falu, a sejtek szűk lumenüek, radiális falainak vastagsága 5-6^, a tangentiális fal és akuticula együttes vastagsága pedig 7-10,4. Ezzel szemben a szárazon élőkön 3-5, illetve 4-6A. Mivel az előbbinél az epidermisz fala vastagabb és hullámosabb, a szár szilárdsága nagyobb, mint a szárazon élő példánynál. Az állandóan vizben élő nádon fejlettebb az 1-2 sejtsoros, félkörös ivekből összetevődő szklerenchima, szilárdító, un. szubcortikalis gyürü. Ez a tömörítő váz lazábban, hálószerűén fejlődik a xerofil nádon. Valószínűleg a vizben élő nád szárában a hatszögü kovatesteket tartalmazó szilárdító szövet erősebb fejlettsége a szilárdabb epidermisszel együtt a nagyobb szélhatás és a viz hullámzása elleni alkalmazkodás eredménye. A szárazabb talajon élő nád más növénnyel való társulása miatt védettebb környezetben fejlődik.