S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 29/1. (Budapest, 1976)

foglalását is megtaláljuk. 4. A gyakoribb vagy közönséges fajokkal most nem foglalkozom, azoknak érvényes neveit a 4. fejezetben találjuk meg. Magyarország faunájára uj fajok 1. Paraliburnia adela (Flor, 1861) - Vizsgálati anyag: Kis-Balaton (HORVÁTH, 1909. vn. í óV Elsősorban Északnyugat-Európában terjedt el. Közép-Európából csak egy-egy adatunk van Nyugat-Ausztriából, Cseh- és Lengyelországból. De ismeretes a Szovjetunió európai részének déli területeiről, Kazahsztánból és Szibériából is (NAST, 1972: 55). Biológiájának ismerete hiján a szerzők ritka fajnak jelzik; általánosságban csak annyit tudunk, hogy nedves, lápos, mocsaras helyeken fogták. Ebből a szempontból a kisbalatoni előkerülése nem meglepő, noha ez a lelőhely a faj areáját délkelet felé tetemesen kiterjeszti. A faj ivarszervének alakulásából, elsősorban a penis apicalis felének fűrésze s ségéről és jellegzetes alakú fogójáról egyértelműen és félreismerhetetlenül felismerhető. 2. Megamelodes lequesnei Wagner, 1963 - Vizsgálati anyag: Budapest (GYORFFY, 1904, 1 â). W. WAGNER (1963) alapvető és a Delphacidák további taxonómiai vizsgálatához iránytmutató munkájában - a SIGNORÉT féle Delphax quadrimaculatus tipuspéldanyának vizsgálata alapján megállapította, hogy a LE QUESNE (1960: 21-22, Abb. 102, 109, 113) által M. quadrimaculatus (Signorét, 1865)-nek leirt faj nem azonos SIGNORÉT quadrimaculatus-aval. hanem a Liburnia fieberi Scott, 1870 fajjal azonos. így LE QUESNE quadrimaculatus-a név nélkül maradt és ennek a fajnak adta WAGNER a lequesnei nevet. Ezért a két fajra vonatkozó lelőhely adatokat felül kell vizsgálni. NAST (1972: 55) katalógusa is ezt tükrözi, csak a nagybritanniai és a keletnémetországi előfordulását veszi bizonyosnak, a többi országokból származókat megkérdőjelezi. Ezek után Magyarország is a bizonyított előfordulási területek közé tartozik. Egyébként a fajt vertexének alakulása, de különösképpen fogója ventralis részéről eredő, felfelé irányuló, hosszú, vékony, a fogó fél hosszát elérő nyúlványa alapján biztosan felismerhető. 3. Muellerianella brevipennis (Boheman, 1847) - Vizsgálati anyag: Eszterháza (HORVÁTH, 1929. IX. 1, 1 â). Egész Európában elterjedt faj. Már a faunakatalógus (HORVÁTH, 1897 b: 57) is említi s ezen az alapon NAST (1972: 57) is felsorolja Magyarországot az elterjedési területek között, de ezek a lelőhelyek nem a mai Magyarország területéről valók. Nedves helyeken, vizes árkok, csatornák mentén gyűjthető. Hogy e faj nálunk mennyire nem lehet gyakori, mutatja az, hogy a Természettudományi Múzeum gyűjteményében a Faunakatalógusban szereplő lelőhelyeken kivül, az azóta eltelt közel 80 év alatt, mindössze a fent említett egyetlen példánya került elő, amelyet HORVÁTH Géza a Fertő tó partján hálózott. A genusz másik, nálunk még nem ismert fajától, a M. fairmairei (Perris, 1857)-től ivarszerve, főként a penis és a fogó jellegei alapján jól megkülönböztethető.