S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 29/1. (Budapest, 1976)

FOLIA ENTOMOLOGICA HUNGARICA ROVARTANI KÖZLEMÉNYEK (SERIES NOVA) XXIX. 1. 1976 p. 139-145 Adatok Magyarország karimáspoloskáinak ismeretéhez (Heteroptera: Coreidae) írta VÁSÁRHELYI T. (Érkezett 1975. december 30-án) Abstract: Stictopleums riveti Royer, 1923 and Chorosoma gracile Josifov, 1968 new to the fauna of Hungary, and some phenological data of the species of genera Stictopleurus, Chorosoma and Myrmus living in Hungary. A Természettudományi Múzeum He ter optera-gyűjtemény ének felülvizsgálata közben EGYHÁZI Zsuzsa két, hazánk faunájára nézve uj fajt talált, s erre figyelmemet felhívta. Segítségét e helyen is köszönöm. Sem e két faj (Stictopleurus riveti Royer, 1923, Chorosoma gracile Josifov, 1968), sem e nemekbe sorolt többi faj életmódjáról nem állanak pontos hazai adatok rendelkezésünkre. A Természettudományi Múzeum gyűjteményében őrzött anyag felhasználásával megpróbáltam közelebb jutni e fajok ismeretéhez, ami a múzeumi anyag felhasználhatóságának korlátai miatt elsősorban azok elterjedésének, fenológiájának ismeretét jelenti. A fajok fenológiájáról a SOÓS (1958) által kidolgozott módszer nyújt felvilágosítást. Ez a "múzeumi módszer" BENEDEK és JÁSZAINÉ (1971) szerint az állatok rajzásait jól mutatja, de azok mértékéről nem ad pontos felvilágosítást. A segitségével nyert adatok kiértékelését számos tényező nehezíti, amint arra az emiitett szerzők is rámutattak. A gyűjtési napok egyenletlen eloszlása következtében a grafikonokon "foghíjak" és váratlanul kiugró értékek vannak. A kapott grafikonok kiértékelését ugy tettem pontosabbá, hogy az irodalomban eddig szokásos dekádos felosztás (egy adott hónap elsejétől tizedikéig, tizenegyedikétől huszadikáig stb.) mellett az adatokat öt nappal elcsúsztatott dekádok szerint (hatodikától tizenötödikéig stb.) is csoportosítottam (1-2. ábra). Az egymást így átfedő dekádok adatait pentádonként átlagolhattam, s az igy nyert grafikonokat használom - ahol a példányszám ezt megengedi - a fajok rajzásának jellemzésére (mint 7. ábra). A módszer előnye, hogy segitségével valamelyest kiküszöbölhetők az egyes, dekádos vagy pentádos oszlopgrafikonok durva egyenetlenségei, s a változásokat érzékenyebben jelzi (3-4. ábra). Ismételten utalni kell viszont az alapadatok nem kielégítő voltára.