S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 29/1. (Budapest, 1976)
Vn.7, 2 o), Dunaharaszti (UHL, 1903.VH.5, 2 8), Gyón (UHL, 1902.VI.3, 1 5', 1902. VI.11, lî, 1903.VI.19, 6 c"; ÚJHELYI, 3 í), Farkasd (HORVÁTH, 1885.VH. 14, 3 8), Isaszeg (SZTUDVA, 1902.VH.30, 1 Ö; UHL, 1902.IV.25, 3 <5), Pécel (UHL, 1902. Vn.20, 4 ff) Őrszentmiklós (HORVÁTH, 1888.VE.22, 3 8), Rácalmás (ÚJHELYI, 4 8), Simontornya (HORVÁTH, 1897.VEI.5, 1 8, 1897.VEI. 13, 3 8, 1897.K. 13, 1 8; PILLICH, 1931.V.8. Euphorbia cyperissias-ról, 1 8, 1932.V.5, 1 8), Tihany (HORVÁTH, 1929.VII.27, 2 8 macropter), KÓ'szeg (HORVÁTH 1933.VE.19, 1 8, 1933.VE. 25, 1 8). Magyarországról eddig mindössze 4 leló'helyét ismertették. Az egész Palearktikumban honos. Sik és dombvidékek napos, füves lejtőinek thermofil faja. 7. Acanthodelphax spinosus (Fieber, 1866). - Vizsgálati anyag: Budapest (BARTKO, 1903.VEI.25, 1 Ő; HORVÁTH, 1914.VIII.30, 1 <F; PÁVEL (1898.V.3, 1 8), Diósd BARTKO, 1913.V. 19, 1 8), Miskolc (HORVÁTH, 1903.VE. 18, 1 8), Hámor (Borsod) (SZABÓ, 1915.VEI, 1 8), Simontornya (PILLICH, 1913.V.3, 1 8), Harkány (HORVÁTH, 1926. Vn. 18, 16*).' Hazánkból eddig csak Budafokról, Isaszegről és Simontornyáról volt ismeretes (HORVÁTH, 1897b: 57). Észak- és Dél-Európa kivételével egész Európában elterjedt, de sehol sem gyakori. A legkülönbözőbb élőhelyeken (száraz és nedves rétek, lápok, erdei nyiladékok stb.) gyűjthető mind a sik, mind a domb és hegyvidékeken, az utóbbi helyeken 1800 m-ig is felhatol (CANTOREANU, 1972: 199). 8. Florodelphax leptosoma (Flor, 1861). - Vizsgálati anyag: Budapest (HORVÁTH, 1 6*; UHL, 1904. DC. 7, 1 8), Káposztásmegyer (GYORFFY, 1917.EX. 8, 1 8), Gyón (PÁVEL, 1900.X.6, 1 8; UHL, 1903.VI. 19, 1 ó", 1903.VB. 12, 1 8), Bátorliget, (HORVÁTH, 1934.VE.19, 1 3), Keszthely (HORVÁTH, 1911.VE., 2 8; UHL, 1904. VEI.4, 6 Ô*, 1904.VEI.7, 3 &) Gyenesdiás (HORVÁTH, 1912. 1 8). Magyarországról eddig csak Isaszegről és Kecskemétről közölték (HORVÁTH, 1897b: 57). Egész Európában elterjedt, nedvességhez kötött faj. 9. Kosswigianella exigua (Boheman, 1847). - Vizsgálati anyag: Budapest (ÚJHELYI, 1 8), Csepel (ÚJHELYI, 6 ó*, 1921.IV.11, 2 8), Szigetszentmiklós (ÚJHELYI, 1 8), Peszér (PÁVEL, 1900.VI.21, 2 8), Gyón (KERTÉSZ, 1903. VI.1, 1 8; UHL, 1903.VI. 3, 1 í macropter), Izsák (UHL, 1903.VE. 12, 9 Ô* + 1 ó* macropter; ÚJHELYI, 1 8), Isaszeg (PÁVEL, 1900.VI. 10, 1 8; UHL, 1902.VE. 18, 1 8), Hámor (Borsod) (BORVÁTH, 1925.VEI.28, 1 8\ SZABÓ, 1915.VEI., 1 8), Bükk-hegység: Kurtabérc (BALÁSZFY, 1954.VI.8, 3 8), Gyenesdiás (GYORFFY, 1 ó"; HORVÁTH, 1912. 4 ó"), Keszthely (GYORFFY, 1 8), Kispöse (MÉHELY, 1 8), Kőszeg (HORVÁTH, 1933.VB. 19, 1 8 macropter). Hazánkból eddig csak Rákospalotáról, Csepelről és Kecskemétről közölték (HORVÁTH, 1897b: 57). Egész Európában elterjedt faj, de ismerjük Tuniszból, sőt Japánból is. Kora tavasztól késő őszig, főként a sik és dombvidékek mezofil rétjein található, külünüsen tavasszal az Acanthodelphax spinosus (Fieb.)-el együtt. 10. Struebingianella lugubrina (Boheman, 1847). - Vizsgálati anyag: Balatonederics (HORVÁTH, 1 8).
