S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 28/2. (Budapest, 1975)

XYELIDAE 86. Xyela graeca STEIN, IV.7, le? (3,0 mm), szeles időben, füves udvaron hálózva, párszáz méternyire egy fiatal fekete fenyőerdő látható (1974). MEGALODONTIDAE 87. Megalodontes plagiocephalus FABRICIUS, VI. 19, 1 g (11,0 mm), Ranunculus polyanthemos virágról), elhanyagolt gyümölcsöskert szélén (1973). PA MPHILIIDA E Pamphilius sylvaticus LINNÉ, V.6, 1 ç (10,0 mm; Symphoricarpus rivularis leveléről), udvari sövénysorról (1973). - IV.20, 1 d" (Rubus sp. leveléről), elhanyagolt gyümölcsöskertben (1974). CEPHIDAE 88. Cephus nigrinus THOMSON, V. 13, 1 ó" (5, 5 mm, búzatábláról), hálózva (1973). Cephus pvgmaeus LINNÉ, V.13, 7 o, 1 ö" (búzatábláról) hálózva. V. 15, 5 g (u.o), hálózva. V. 19, 5 o, 1 o", (7,0 mm; u.o. és árok szélén), hálózva. V. 22, 1 6, hálózva. VI. 8, 7 o, 3 d" (Ranunculus aeris virágról). Egy valószínűleg nőstény példány maradványait pedig szintén a virágban találtam, feltehetően egy karoló póknak esett áldozatul. VI. 12, 7 o, 1 d" (búzatábláról), hálózva. VI. 16, 2 g (Ranunculus sp.); erdőben kis tisztáson. VI. 19, 1 o, hálózva (1973). -IV. 21, 2 o fühálózva, vizenyős réten (1974). ARGIDAE 89. Aprosthema melanura KLUG, VI. 15, 1 o* (, 0 mm; Cornus mas). Ezt a ritka fajt hazánkban ezideig csak Tokajon gyűjtötték (1973). 90. Arge berberidis SCHRANK, V. 22, 1 (f (9,0 mm; Berberis vulgaris leveléről (1973). Arge eyanoerocea FÖRSTER, V. 13, lg, 1 d* (7,0 ill. 6,0 mm; Euphorbia cyparissias virágról), copulában. VI. 15, lg, 2 o* (8,0 mm), hálózva (1973). 91. Arge fuscipennis HERRICH-SCHAEFFER, V. 29, 1 ? (10,0 mm; Arctium lappa leveléről). Magyarországról eddig mindössze egyetlen nőstény példány volt ismeretes (Budapest, 1878, leg. MOCSÁRY). A most előkerült nőstény semmiben sem különbözik a másik magyarországi példánytól, bár a szárnya ennek a friss példánynak jóval sötétebb. Érdemes megemliteni, hogy mind a két példány, továbbá egy Szászkáról származó nőstény elülső szárnyán a hurokér tövi szakasza nem alkot egy zárt sejtet a hónaljérrel, vagyis a csucsi részén a sejt nyitott: ezáltal az Alloscenia ENDERL,., 1919) = Pseudarge GUSS., 1935) génusz fő bélyegét viselik magukon. Ez a tény alátámasztja egyes szerzők, mint pl. PASTEELS, azon nézetét, miszerint az Alloscenia valójában az Arge génusz szinonimja. Meg kell még jegyezni, hogy a Re-