S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 28/1. (Budapest, 1975)

KOR: 1 9, 1913. V. 12., leg. BOKOR: 1 9, 1912. VI. 16., leg. CSIKI: 1 9, 1948. VTJ. 20. Coli. LANGHOFF ER : 1 d, leg. STREDA: 1 d, Szinjec: 1912 VIII.

17. : 1 9. Szklenófürdo: leg. DUDICH E.: 4 ód, 1 9. Ungvölgy: 1897: 1 9, 1907: 1 9. Vepor-hegység: 1000 m, 1961, VI. 26., ENDRODY -Y

. : 3 do". Wien Umg.: Rekavlnkel, W1NGELMÜLLERleg. 1 d. Zagreb (Croatia): leg. VICTOR STILLER: 1 9L. piceus kaszabi HORVATOVICH: Bátorliget, 1948. VI. 17-28., leg. Dr. KASZAB Z., nyirfaliget avarjából rostálva: 1 d. (= holotypus). L. piceus alpicola FUSS: Biharfüred, leg. BOKOR: 1 d. Bihar-hegység: Ponor-Csodavár, 1955. VEI. 10. PAPP JENŐ leg.: 1 9. Bihar: Meziad, leg. BOKOR: 2 99,

V. Misid, leg. BOKOR: 1 9. Bodoki-hegység: Kömöge-hegy: 1943. VE. 5. leg. GEBHARDT: 1 o\ Brassó: Csigahegy: 1936. VE. 8., leg. ÉHIK: 1 d, Schuler-Gebirge: leg.DEUBEL 1 d. Bucsecs: alpin, leg. DEUBEL: 6 dd, 4 99, subalpin, leg. DEUBEL: 1 9, Bucsecs: leg. MIHOK: 3 dd, 1 9, Csiki-hegység: Egyeskő, leg. PAPP JENŐ, 1956. VTJ. 13:1 9. Detonáta: leg. CSIKI: 2 dcf, leg. Dr. SZILÄDY: 1 9. Erdélyi Érchegység: Csáklyakó', 1956

; VE. 21., leg. PAPP JENŐ: 2 dd, 1 9, Remete-sz., 1956. VE. 11., leg. PAPP JENŐ: 2 dd. Ferencfalva: 1908., leg. HORVÁTH: 1 9. Fogarasl-havasok: BuEa-tal: 1 9, Kercesora: Bulla-völgy, Coll. K. FUSS: 2 99 (lectotypus és paralectotypus). Gyergyóihegység: Gyilkos-tó: Nagy Cohárd: 1956. VTJ. 11., leg. PAPP JENŐ: 1 d. Herkulesfürdó': 1 9A 1917., leg. HRABÁK: 1 o", 1 9, leg. V. STILLER: 2 dd, 1 9. Kászon, Salutaris: 800 m, 1943. VI. 19-29., leg. Dr. KASZAB: 2 dd, 1943. VE. 10-31., leg. Dr. SZÉKESSY: 1 d, 1 9. Kovászna: Kommando, 1943. VI. 29-VE.4. leg. KOLOSVÁRY: 1 9. Kozsa, CSIKI leg: 1 9. Kudsiri-havasok: Magura, 1905: 1 d. Madarasi Hargita: 1700 m, 1943. VE. 16. leg. ÉHIK-LOKSA: 1 d, 2 99. Mehádia: 1 d. Resicabánya: leg. KANABÉ: 1 d, 1 9. Retyezát: Csókatetó', 1917. VE. 8. leg. STREDA: 1 9, Lunka Negru, 1929. V., Coli. Dr. GEBHARDT.: 1 9. Rosenauer Gebirge: leg. DEUBEL: 4 dd, 1 9. Rumunyest: leg. PAVEL, 1882: 2 99. Sugásfürdo, 1941. VI. 15., leg. KOLOSVÁRY FEHÉRVÁRYNÉ: 1 9. Suhatag: 1903., leg. UHL: 19. Suliguli: leg. FRTV. : 1 d. Szeben: Vurfu Mare, leg. CSIKI: 2 dd. Szemenik: leg. FRTV-PAVEL: 1 ód. Szenterzsébet: 1889 V. 19. Erdó'ben, leg. CSIKI: 2 db". Szováta: 1943. VI.19-29., leg. J. SZOKENDY: 2 99. Tordaranyos: Aranyosfó', leg. BOKOR: 1 °. Tordaszentlászló: Muszta: 1956. VE.9.

leg. PAPP JENŐ: 1 9. Torjai-hegység: Nagycsomád, 1943. VT. 30., leg. GEBBHARDT: 1 9. Transsylv. mer.: Paring-havas: Menedékház köz. 1400 m, 1956. VI., leg.ENDRÓDY-Y.: 1 9. A három alfaj taxonomiailag némiképpen különböző értékű, ezeket a különbségeket azonban taxonokkal kifejezni nem lehet. Két lényegbeli tipus van (piceus és alpicola) melyet az ivarszerv morphológiája is hűen tükröz. A harmadik alfaj, ssp. kaszabi HORVATOVICH, az ivarszerv szerint az alpicola tipusba tartozik, az előtör szélesség-hosszúság arányát tekintve pedig (10:12, 9) a piceus alfajhoz áll közelebb. Az egyetlen him állat biotopja a bátorligeti -láp, amely 8-10 ezer év óta a repülni nem tudó allatok számára teljes izolációt biztosított. Ha a .bátorligeti átmeneti példányoktól eltekmtünk, akkor a két alfaj eddigi allopatrikusnak ismert elterjedése eHenére az elég nagyfokú morphológiai eltérések miatt a két taxon faji különbségének gondolata is felvetődik. A legvalószínűbbnek látszik, hogy az ssp. piceus FRÖLICH és az ssp. alpicola FUSS közti különbség az alfaji szintet meghaladja, de még nem éri el teljesen az önálló fajok mértékét. A három aHaj jelenleg ismert elterjedésének faunagenetikai okaiból annyi biztosnak látszik, hogy az alpicola és piceus formák elkülönülését több tizezer éven át ható izolációnak kellett megelőznie.