S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 28/1. (Budapest, 1975)

néven írom le. Az új alfaj jellegzetességei a következők: 1. Méretek: Az Apatura ilia ilia DEN. et SCHIFF.-nél jóval kisebb. Hímek: az első nemzedék példányainak szárnyhossza az első szegély mentén mérve átlagosan 29,4 mm; méretingadozása 27. 5-31, 5 mm. A második nemzedéknél ez átlagosan 27,8 mm, mé­retingadozása 25,0-29. 5 mm. Nőstények: első nemzedék (egy példány) 30, 5 mm; má­sodik nemzedék 28, 5-32, 5 mm. Az A. ilia nattani ssp. n. nagyságát tekintve az A.me­tis FRR. fajhoz áll közel. 2. Rajzolat és szín. A rajzolati alapelemek hasonlóak az ilia-ilia DEN. et SCHIFF, rajzolati elemeihez. A világos elemek többnyire okkersárgák, mint az ilia ilia f. cly- thie-nél, olykor ennél az alfajnál is találkozunk fehér rajzolatú példányokkal. Az A.ilia ilia DEN. et SCHIFF, -hez képest viszont eltérő formájú a hátsó szárny világos szalag­ja: ez zegzugos, különösen az elülső szegély mögött; a sejtben pedig fogszerűen kiug­rik. A hátsó szárny szemfoltja megvan ugyan, de - különösen a fonákon - sokkal kisebb. E két tulajdonságában emlékeztet az A. metis FRR.-hez. A szárnyak sötét rajzolata ál­talában feketésbarna, erős kékesibolya irizálással. A külső szegélyek is sötét borítá­súak. A világos marginális foltsor változó szélességű, a foltok belső széle ívelt. A fo­nákbarnásszürke, ibolyás árnyalattal; általában hidegebb tónusú mint az ilia ilia fo­nákja. Utóbbi tulajdonságában hasonlít a még kisebb, még élesebben rajzolt sötétebb a­lapszínu rokonához, a Dél-Tirolban előforduló Apatura ilia theia DANNEHL-hez. 3. Fenológiai viszonyok. Míg az A. ilia ilia DEN, et SCHIFF, egynemzedékes, júni­usban és július elején repül, addig az ilia nattani ssp. n. kétnemzedékes. Első nemze­déke június első felében repül a legsűrűbben, olykor már május második felében is meg­jelenik; a második nemzedék rajzási ideje július második felétől szeptember elejéig tart E tulajdonságában - és habitusában is - hasonló egyes észak-olaszországi A. ilia alfa­jokhoz és az A. metis FRR.-hez. 4. Tápnövénye még ismeretlen. Előfordulási körülményei arra utalnak, hogyhernyó­ja Salix-faj okon él. 5. Élőhely, elterjedés. Eddigi adatai alapján a Kárpát-medence nagyobb folyói men­tén fordul elő, egy adat szerint a Kisbalatonon is él. A Tisza felső szakaszán a számá­ra alkalmas élőhelyeken mindenütt megvan, az alsóbb szakaszokon - Szolnok alatt ­szórványosabban. Több Duna-menti lelőhelye is ismeretes, továbbá néhány egyéb adat a többi nagyobb folyó mellől. Eddig a következő helyeken gyűjtötték: Tiszakarád, Domb­rád, Tiszabercel, Tiszaszalka, Tuzsér, Gáva, Tiszafüred, Tiszaderzs, Algyő, Már­tély, Vác, Szentendre, Budapest-Rómaipart, Dunaújváros; Gyékényes, Kisbalaton (Di­ás-sziget), Martos (Martovce), Temesvár (Timisoara) és környéke. A Kárpát-medencei A. ilia ilia DEN, et SCHIFF, populációktól ökológiailag izolált. Az új alfaj típusai: Holotypus 3: Dunaújváros, 1965.IX.3., leg. NATTÁN Miklós. Paratypusok: Dunaúj­város, 1963,VI.7. (6 o* 3 2) 1963. VI. 14. (1 9), 1964.VHI.28. (5 d), 1965. IX.1. (2 o*, 2 9), 1965. IX.3. (5 ö), 1966. VI.10. (3d) 1966, IX.12. (3d), 1967. VI. 6. (10 d) 1967. VI. 7. (1 d), leg. NATTÁN Miklós,, a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében;

Next

/
Thumbnails
Contents