S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/2. (Budapest, 1974)

Boarmia viertlii BOHATSCH. Igen sajátos, szaggatott elterjedésü faj. Sokáig - éppen ugy, mint az Orthosia schmidtii-t - Kárpát-medencei endemizmusnak tartották és csak a legutóbbi években került elo Dél-Franciaországból (J. WOLFSBERGER szóbeli közlése) illetve Kis-Ázsiából (Kizil-5ahaman, Ankara mellett, leg. R. PINKER, revid VARGA Z.). Valószinüleg mindkét forma a Kárpátmedenceitől (Várgesztes, Budakeszi, Felsőtárkány: fénycsapdák ill. Borosjenő, Mecsek-hegység) eltérő alfajt képvisel. Uj hazai adata: Bükk-hegység, Sikfőkut, 1972-73. Vn. eleje, több példány. Alcis jubata THNBG. Közép-Európában elsősorban hegyvidékeken elterjedt faj. Eddig egyetlen hazai előfordulási adata volt: Bükk-hegység, Eger, 1927. LX. 18., leg. RESKOVITS (BALOGH, 1967). Ujabb adata: Zempléni-hegység, Telkibánya, 1966. VR. 11., 1 cf. leg. VARGA Z. Deileptenia ribeata Cl. Az előzőhöz hasonló elterjedésü faj, amelyet először Pálháza környékén gyűjtöttek (Issekutz, 1956), később viszont 3 fénycsapda is megfogta (Szakonyfalu, Felsőtárkány, Makkoshotyka). Uj adata: Bükk-hegység, Hollóstető, 1970. VRI. 3., leg. GYULAI P. Discia (Scodonia) conspersaria SCHIFF. Szaggatott elterjedésü lokális faj, kevés hazai elterjedési adattal. Megfigyeléseink szerint száraz sziklagyepekben illetve sztyeppréteken fordul elő. Nappal is gyűjthető, mert aránylag kevéssé rejtőzik el. Ujabb adatok: Bükk-hegység, Nagyeged, 1970. VI. 30., 1 o", Szarvaskő, 1971. VR. 2., 1 cf, leg. VARGA Z.; Jósvafő, 1973. VI. 1., 1 cf, leg. GYULAI P.; Villány, Máriagyüd, 197273. Vi-VI. hónapokban számos példány; Mecsek, Tettye, 1969. VI. 11., leg.UHERKOVICH Á. Perconia strigillaria HB. Hazai elterjedése alapján valószinüleg azokhoz a fajokhozkell sorolnunk, amelyek egyrészt délkeletről, másrészt délnyugatról hatolnak be a Kárpátmedence belsejébe, de két fő elterjedési területüket egymástól jelentős hézag választja el. Eddigi hiteles hazai előfordulásai csak fénycsapdákból ismeretesek: Sopron, Bakóca, Kisvaszar illetve Tarcal. Kisvaszari előfordulását az ujabb adatok ismételten megerősítették (1973. V. 24-VI. 5., 10 példány). GYULAI, P., UHERKOVICH, Á. és VARGA, Z.: Neuere Angaben zur Verbreitung der Gross-Schmetterlinge (Macrolepidoptera) Ungarns Die drei angeführten Verfasser sammelten in den vergangenen. Jahren regelmässig in der faunistisch wenig erforschten Dráva-Ebene und im Villány-Gebirge einerseits, anderseits führten sie ebenfalls Sammlungen in dem bekannteren - doch noch viele Neuigkeiten bergendem Nordost-Ungarn durch (Karst von Nordborsod, Bükk - und Zemplén gebirge und Nordost-Tiefebene. Die Sammelergebnisse erbrachten den Nachweis mehrerer für die Fauna neuer Arten (Korscheltellus amasinus pinkleri DANIEL, Diarsia dahlii)

, ferner solcher, über die in Ungarn nur wenige Angaben vorliegen, bzw, seltene Arten sind (50 Arten). Die vorliegende Arbeit besitzt vorwieglich faunistischen Charakter, eine zoogeographische Auswertung wird nur vereinzelt gegeben.