S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/2. (Budapest, 1974)

4. Növénycönológiai hovatartozás még tisztázatlan. Galagonyás nyáras. 5. Növénycönológiai hovatartozás még tisztázatlan. A környék legmagasabban szervezett társulása. 6. Erdeifenyő-feketefenyő nudum. A Kunbaracson vizsgált társulások SZODFRIDT (1967) adatai alapján: 1. Convallario-Quercetum danubiale SOÖ" 2. Querco robori-Carpinetum hungaricum SÖÓ Az adatok feldolgozásakor BALOGH (1958) idevonatkozó metodikai vizsgálataira támaszkodtam. Az 1. táblázatban a bugaci, a 2. táblázatban a kunbaracsi csapdák adatait tüntettem fel. Az eredmények részletes elemzése során az alábbi összefüggéseket állapitottam meg: 1. Kunbaracson lényegesen több állandó faj található, mint Bugacon. A 2. ábrán megrajzolt állandósági görbék is ezt igazolják. A bugaci fajok állandósági foka (C) még a 70 %-ot sem éri el, legtöbbjük 10 % körüli értékkel szerepel. Az állandósági görbe jellemzó'en "J" alakú. Kunbaracson a görbe "U" alakot vesz fel, ami csak akkor lehetséges, ha állandó fajok is nagyobb számban élnek a területen (C=80-100 %). Ez a törvényszerűség jelentkezik pl. a bugaci területen belül is, ahol a növénytársulások fejlettségével párhuzamosan nő a fajok száma: 1. Festucetum vaginatae fumanetosum: 8; 2. Erdeifenyő-feketefenyő nudum: 13; 3. Festucetum vaginatae junipe re to sum: 13; 4. Junipereto-Populetum albae ligustretosum: 15; 5. Galagonyás nyáras: 15; 6. Legmagasabb szervezett társulás 20. A területek bogárállománya közötti ilyen különbségek magyarázata a növénytársulások eltérő szervezettségében rejlik. Minél gazdagabb egy terület növényfajokban, annál több bogárfaj találja meg életfeltételeit, terjed el és válik állandóvá (1. ábra). 2. A tömegviszonyokat jellemző dominancia értékek <D %) összehasonlításakor megfigyelhetjük, hogy egy egy bogárcsoport azokban a növénytársulásokban terjedt el nagyobb mértékben, melyekben életfeltételei a legkedvezőbbek. Kunbaracson pl. a Caraboidea fajok tömegesen találhatók a Querco robori-Carpinetum hungaricum SOÓ társulásban, mert ez a terület nedvesebb, hidegebb talajú, magasabb páratartalmu, mint a szomszédos növényszövetkezetek. A Staphylinoidea fajok viszont a melegebb ConvallarioQuercetum danubiale SOÓ társulásban terjedtek el, a környezettel szemben támasztott igényüknek megfelelően (2. ábra). 3. Minden növénytársulás fejlődésének eredménye a termőhely adta lehetőségeknek megfelelő legfejlettebb és állandó forma. E folyamat egyes állomásai a különbözően szervezett növény szövetkezetek. A pontosan meghatározható, környezetükkel egyensúlyban levő társulások sok állandó és jellemző növényfajt tartalmaznak, mig az átmeneti, "mozgásban levő" típusokban nem találunk ilyeneket. A növényekhez szorosan kapcsolódó bogárfauna hasonlóan tükrözi ezt a folyamatot. Bugacon a legmagasabban szervezett társulásban elhelyezett csapdák 7 olyan fajt fogtak, melyeket máshol nem találtam. Ugyanakkor az átmeneti, nehezen jellemezhető fagyalosborókás fehérnyárasban csak egyetlen ilyen faj fordult elő.