S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/2. (Budapest, 1974)

Cyclophora albipunctata HUFN. - Sz, R - St 6 pld.; VI. 11., VII. 16.-VIII.29. - Ker 9 pld. ; V. 25. -VI. 9., Vn. 3. -VRI.4. - Nyires vidékeinkre jellemző ritkább faj. Lomographa cararia H

BN. - R -Ker 2 pld.; 67. VI. 24., VR. 3. - Szintén déleurópai-keletázsiai lomberdei faunaelem, de ez a faj hazánk középső részeiről ismeretlen viszont előkerült a D-Dunántulon, Sellyén is (UHERKOVICH). Semiothisa signaria HBN. - R-Stlpld.; 64.VI.20. - Ker 56 pld. ; VI. 7.-VR. 9. Boreális piceo-pinetális faunaelem, nyugati határszéleinken (Szakonyfalu, Kőszegi-hg.) őshonos, a Bükkben és az É-Bakonyban (Cuhavölgy, RÉZBANYAI) adventiv. A keresztkutihoz hasonló hazai gyakoriságáról eddig nem volt tudomásunk. Valószinüleg a Sop róni-hg-ben és az É-Középhegység más pontjain is előfordul. Itame fulvaria VILL. - F, FRH, R - St 9 pld.; VI.14-30. - Ker 27 pld.; VI. 4. - 29. Euroszibiriai lápréti faj, fő tápnövényei az áfonya és kecskefüz. Középhegységeinkben, nem gyakori. P

achycnemia hyppocastanaria HBN. - VÉ, R -St2pld.; 64.Vn.20.; 66.VIII.1., 69.VII. 13. : számtalan friss kelésü példány, személyes gyűjtéssel - Ker 1 pld. ; 68.IV. 24. Csarabon élő tipikus "Heide" elem, hazánkban csak Kőszegről, a Kisbalatonról ésVárpalotáról(?) ismert, de csarabos vidékeinken biztosan máshol is előfordul. Valószinüleg azért ismerjük csak ilyen kevés lelőhelyét, mert megfigyeléseim szerint repülés közben is alig hagyja el a tápnövényével benőtt foltok légterét, és csak mintegy méteres magasságban, törékenyen és nehézkesen repked. Igy fogása zseblámpa és háló segítségével a Stájerházaknál is eredményesebb volt, mint fénycsapdával. Gonodontis bidentata CL. - VÉ, Sz, R - St 62 pld.; IV. 26.-V.24., VI. 12., 13., 28. Ker 71 pld.; IV.24.-VI.3., VI.9. - Hör 8 pld.; VI.2.,3.,9. - Nyugati határszéleinken és a É-Középhegységben montán bükköseink és kevert erdeink egyik jellegzetes nagylepkefaja, boreális silvicol faunaelem. Itteni gyakorisága figyelemreméltó, 1966-ban0, 6 %-os, 1968-ban 0, 5 %-os évi dominanciát ért el, és Keresztkuton V. elején és közepén szubdomináns volt. Peribatodes secundaria HBN. -R-St8pld.; Vn. 14. -VIII.17. - Ker 5 pld.; 67. VI. 22., VR.3. ,VRI.16. ,rX.12., 68.Vin.22. - Ritka montán fenyves fajunk, adventiv a Bükk ben, Zempléni-hg. -ben (BALOGH I.) és az É-Bakonyban. (RÉZBÁNYAI), őshonosán valószinüleg nyugati határszéleinken másfelé is előfordul. Deileptenia ribeata CL. - R - St 16 pld.; VI. 14.-Vn. 20. - Ker 12 pld.; V.30., VI. 29. VII. 18. - Az előbbihez hasonló hazai elterjedésü, de az É-Bakonyból eddig még nem került elő. Alcis maculata bastelbergeri HRSCH. - KOV, R -St64pld.; Vn.25.-VRI.31. -Ker24 pld.; 67. Vn.25.-Vni.15.; 68.VIII. 16.-IX. 15. - Boreális vaccinietális faunaelem, elsősorban Közép-Európa hegyvidékein él, mig a kisebb törzsalak Közép- ésK-Ázsiában. Tápnövényei az áfonya, csarab, nyir, de más lombos fák is. Jellegzetes norikális fajunk (ezen kivül csak a Börzsönyben fogta több példányát VOJNITS), melynek hazai repülési viszonyairól eddig keveset tudtunk, pedig itteni gyakorisága figyelemreméltó. A Stájerházaknál 1966-ban elérte még az évi 0, 6 %-os dominanciát is. Repülési ideje megegyezett az irodalomban emiitettei, de az egyes években erősen változó volt (4. diagramm) . Ectropis consonaria HBN. - R - St 51 pld. ; P7.14.-V.15. - Ker 12 pld.; 67. V. 16. -27. ; 68.IV.24. (3) - Kevés helyről ismert hegyvidéki erdei fajunk. Itteni gyakorisága figyelemreméltó, 1966-ban elérte az 1 %-os évi dominanciát és IV. végén néha napi 9-11 példányát is fogta a fénycsapda. Bupalus piniarius L. - KOV, R - St 24 pld.; VI.6.-VR.9. - Ker 4 pld.; V.29. -VI.29.Középhegységeink hűvösebb mikroklimáju részein ritkábban előkerülő fenyőkártevő, va-