S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/2. (Budapest, 1974)

Panthea coenobita ESP. - R - St 5 pld.; VU.1.-16. - Ker 11 pld.; Vn. 7.-VIR. 1. - Hör lpld.; 69.VI.23. - Bár Közép-Európa ÉK-i részén a leggyakoribb, mégis eddig csak nyugati határszéleinkről került elő, ahol a jegenyefenyő őshonos, igy egyik legjellegzetesebb norikális fajunk. Autographa jota L. - R - St 4 pld. ; 64.VB.29.; 65.VII.27., VRI.23., 25. - Ker 3pld.; 68.VI.26.,Vn.8.,ll. A.pulchrina HAW. -R-St2pld.; 65. VII. 8., 28. - Ker 3 pld. ; 67.VI. 26. ; 68. VR. 8., 19. - Csak magasabb középhegységeinkben, (Sopron, Szécsény, Börzsöny, Bükk, Zempléni-hg.), sokéves fénycsapdázó gyűjtéseim során eddig még az É-Bakonyból is ismeretlen, bár az irodalom emliti bakonyi előfordulását (GOZMÁNY, 1970). A.bractea DEN, et SCHIFF . - R - St \ pld.; 66.vn.27. - Csak magasabb középhegységeinkben, de már az É-Bakonyban is. Valószinüleg vándorlásra is hajlamos (FORSTER, 1971). Plusiachryson ESP. - R - Ker 1 pld.; 67.VIII.4. - Csak magasabb középhegységeinkben elterjedtebb, de előkerült a D-Dunántulon, Sellyén (UHERKOVICH) és az É-Bakonyban is (RÉ ZBÁNYAI). (Euchalcia consona F.) - PINKER - Rechnitz - FORSTER szerint tipikus sztyep faj, mely Közép-Európában csak elszórtan fogható a Harz hg. -tői Magyarországig. Nálunk főleg középhegységeink meleg déli oldalain és az Alföld É-i részén került elő. (E.modesta HBN.) - ISSEKUTZ - Rechnitz, Hirschenstein - Az előbbinél ritkább, deelterjedtebb faj, az Alpokban csak 900 m alatt. Nálunk Sopronból, Budapest környékéről és az É-Középhegységből ismert. Trichoplusia ni HBN. - R - St 1 pld.; 65.X.l. - Szubtrópusi vándor, rendszeres vándorlásainak É-i határa az Alpok D-i völgyei és Magyarország, azon tul csak egyes példányai jutnak el (FORSTER, 1971). Ennek ellenére hazánkból is csak néhány példánya, ismert (Budapest-Pasarét, Kisvárda, Kaposvár, és két bizonytalan hitelességű, bárnem lehetetlen adat: Pécel és Monor), de megfogtam Fenyőfőn is (69.VII.6.), a szombathelyi múzeumban található egy pld. Körmendről (VERES ISTVÁN), és ISSEKUTZ gyűjtötte a Kőszegi -hg. közelében fekvő Kohfidisch környékén is (58.VII. 14.). Az Alföldön még nem fogták, igy jól látható, hogy a közép-európai hegységrendszerek déli oldalainak meleg klimája segítségével délnyugati irányból vándorolnak be egyes példányok. (Chrysodeixis chalcytes ESP. ) - HAYEK - Hirschenstein - 58.X.11. - Trópusi-szubtrópusi vándorfaj, bár az Alpok D-i völgyeiben néhol gyakori, a Garda tónál és Krainában esetleg még honos is, északabbra az előbbi fajnál is ritkábban jut el. Hazánkban még nem fogták, de Alsó-Ausztriából és Burgenland-ból is csak l-l példánya ismert. Bomolocha crassalis TR. - K, R - St 151 pld• ; VI. 10 . -VII. 21. - Ker 59 pld.; V. 30., VI. 9., VI.22. -VR. 18. -Hör lpld.; 69.VI.27. - A gyakori fajok közül az egyik legérdekesebb, hiszen hazánkban főleg csak a nyugati határszélek mentén repül, és a Bükkből csak a legutóbbi időben került elő (70.VB.7., Rejtek, VARGA Z.). Jellegzetes nyugatpalearktikus vaccinietális-herbophilfaunaelem, főtápnövénye az áfonya és a csarab, igy gyakorisága döntő jelentőségű az itteni lepkefauna összetételének értékelésénél mert bár Sopronban és a Vendvidéken már régóta ismert, hazai repülési viszonyairól és ilyen mértékű gyakoriságáról nem sokat tudtunk. Irodalmi adatok szerint az áfonyás fenyves és kevert erdőket, fellápokat, Heidéket kedveli, tehát a Kőszegi-hg.-ben megfelelő életkörülményeket talál. Repülési ideje V.elejétől VRI. közepéig tart, csapda-adataim szerint viszont V.30. előtt nem jelentkezett, és bár utolsó példánya valóban VRI.15.-én jött, augusztusban már nagyon ritka, sőt Keresztkuton már Vn. végén sem fogtam. Különösen 1964-ben volt gyakori, ekkor elérte az évi 1, 5 %-os dominanciát, mint a 12. leggyakoribb faj (1. diagramm).