S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/2. (Budapest, 1974)
Keresztkut éjszakai nagylepkefaunájának állatföldrajzi és ökológiai jellemzése Keresztkut a Kó'szegi-hg. É-i oldalán, a Hétforrás völgyének egyik ÉK-re néző oldal völgyében hegyezkedik el, mintegy 470 m tszf-i magasságban (1. térkép). Nyugat felé a Táborhegy 600 m feletti tömbje határolja, és ez mikroklimáját, ennek következtében pedig flóráját és rovarfaunáját is befolyásolja. A Ny-i oldalon fekvó' Stájerházakkal szemben itt minden bizonnyal valamivel kevesebb a csapadék, igy növényzete is kevésbé változatos, ami több már emiitett különleges nagylepkefaj hiányát, vagy kisebb egyedszámát okozza. A tölgy és a bükk különválása itt is jól megfigyelhető, a völgy DK-re néző oldalán elsősorban a Q.petrea az erdőalkotó, kevés bükkel, erdei fenyővel és szelidgesztenyével, mig az ÉK-re néző oldalon közülük inkább a Fagus dominál, bár nem olyan mértékben, mint a Stájerházaknál. Feljebb viszont nagyobb homogén lucfenyőállományt is találhatunk. Az erdészeti épület feletti oldalban van néhány szál vörös- és jegenyefenyő, egy kis forrás körül kevés enyves éger, hárs, magaskőris és hegyi juhar, az ut mentén pedig sok rezgőnyár, kecskefüz, földi és feketebodza bokor. Tisztás, tehát összefüggő füves teriilet alig akad, és ennek hatása a nagylepkefaunában is jól mutatkozik. Ezzel szemben a Stájerházak környékéről hiányzó szántóföldek itt már jelentős kiterjedésben találhatók, bár nem tul közel, a völgy aljában, gyümölcsösökkel tarkítva. Rendkívül jellemző, hogy a keresztkuti csapda közelében teljesen hiányzott a nyirfa, kevesebb volt a csarab és az áfonya, de kifejezetten nedves rét sem alakult ki sehol, bár a kis vízfolyás mellett voltak nedvesebb foltok. A 2 éven keresztül (1967-68) márciustól novemberig tartó fénycsapdázás 450 éjszakai nagylepkefaj itteni előfordulását igazolta. Érdekes, hogy 81 stájerházi faj nem jelentkezett Keresztkuton, viszont 63 itteni fajt nem fogtam meg a Stájerházaknál. Közülük 2 faj (Hyppa rectilínea ESP., Eupithecia trisignaria H. SCH. ) uj hazánk lepke faunájára, és ezekkel együtt ujabb 43 fajjal járult hozzá az itteni gyűjtés a hegység nagylepkefaunájának megismeréséhez. Jelentős Keresztkuton is a csak 1-2 hazai példányban, vagy lelőhelyről ismert fajoknak a száma, közülük néhány még a Stájerházaknál sem került elő (pl. Drepana curvatula BKH., Thera stragulata HBN., Eupithecia lanceata HBN., Lo- mographa cararia HBN. ). A keresztkuti éjszakai nagylepkefauna valamivel kiegyensúlyozottabb volt a stájerházinál. Azzal ellentétben több faj ért el jelentősebb dominanciát évi viszonylatban, igy kevesebb az 1 %-ot (19,16), ill. 0, 5-0, 9 %-ot elérő (19,18) fajok száma, de a 0, 5 % feletti fajok össz-tömegrészesedése ismét hasonló (71,8 %; 71,4 %), ami a már emiitett fauna-egyensúlyt bizonyitja. A leggyakoribb fajok között még több az erdei faj, deafauna már valamivel kevésbé jellegzetesen montán bükkérdei tipusu, mint "a Stájerházaknál. Ismét 11 faj érte el mindkét évben az 1 %-os részesedést, közülük 4 faj már az előbbi helyen is (E.lurideola ZINCK., M.miniata FORST. , C. vaccinii L ., C.coryli L.), az V. táblázatban már nem szereplő fajok közül pedig 7 érte el ezt egyik évben (D.pudibunda L., P.flammea DEN, et SCHIFF., R.ferruginea ESP., P .glaucinalis DEN, et SCHIFF ., D. silaceata DEN . et SCHIFF ., Boarmia punctinalis SC ., Semiothisaliturata CL.). A további, még gyakorinak nevezhető fajok között szereplő érdekességek pl. az Iteophaga viminalis F., E. rimicola HBN., G.bidentata CL., Atolmis rubricoRis L. és Semiothisa signaria HBN.
