S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/2. (Budapest, 1974)
éjszakai nagylepkék terén gyarapithattam. Itt tartom kötelességemnek megemliteni, hogy köszönettel tartozom KOVÁCS LAJOS (+1971) és BORHIDI ATTILA tudományos kutatóknak, sokoldalú lepkészeti ill. botanikai segítségükért, valamint NÉMETH JÓZSEF kőszegi erdészvezetőnek és a fénycsapda kezelőinek, HAISZÁN EDIT, SZABÓ rVÁNNÉ, NEVÁLOVTTS MAGDA és MAROSI MARGIT erdészeti dolgozóknak a gyűjtés lebonyolításáért. A továbbiakban először ismertetni szeretném fénycsapdázó gyűjtésem legfontosabb eredményeit és a gyűjtőhelyeket. • Stájerházak éjszakai nagylepkefaunájának állatföldrajzi és ökológiai jellemzése Stájerházak a Kőszegi-hg. Ny-i lejtőjén fekszik (550 m), a Stájer-patak völgyében, egy Ausztria felé hosszan lenyúló tisztás felső szélén (1. térkép). A hegység éghajlatára általában jellemző a magas évi csapadékmennyiség (912 mm). A Stájerházak hazánk valamennyi területénél jobban magán viseli az atlantikus és alpesi hatásokat, amit tszf-i magassága, földrajzi kapcsolata az Alpokkal és Ny-i kitettsége tökéletesen indokol. Hazai viszonylatban szinte egyedülálló az is, hogy mindhárom nyári hónapban az átlagos csapadékösszeg valamivel 100 mm felett van. Az átlagos évi középhőmérséklet is alacsony, Kőszeg városban 9, 5°C, tehát a Stájerházaknál valószinüleg a 9°C-t sem éri el. Késői tavasz, korai tél, hosszabb ideig tartó hótakaró, szeszélyes, változékony időjárás is jellemzi. A klima tehát középeurópai, kifejezetten hegyvidéki képet mutat. Mindezzel együtt jár, hogy a nagyrészt kristályos alapkőzeten erősenpodzolosodott, savanyu, szürke erdőtalaj alakult ki, a növényzet pedig igen dus és feltűnően változatos. A terület növényföldrajzilag a Noricum flóratartomány Ceticum flórajárásába tartozik, a Soproni hegységgel együtt. A Ceticumot a montán bükkös zóna (Luzulo-Fagetum) benyomulása, valamint a fenyvesek őshonossága jellemzi, egy sor hazánkban ritka, montán növényfajjal együtt. A stájerházi völgy északi kitettségü oldalán helyezkedik el a montán bükkös homogén állománya (a fénycsapda közvetlenül ennek szélén áRt), a déli kitettségü oldalon pedig elsősorban tölgyes (Q. petrea) található. A tisztás felső szélén sok a szelidgesztenye és az erdei fenyő, itt áll néhány kis épület is, körülöttük idősebb lucfenyőkkel és gyümölcsfákkal. A közelben jellegzetes növénytársulás, kis nyir liget, domináló áfonyával és csarabbal, néhány ültetett borókával (J. sabina), kifejezetten "Heide" képet mutatva. Ezen a részen rezgőnyár is található. A házak közelében ered a Stájer-patak, ezért itt nagyobb kiterjedésű égeres is van, ligetszerüen füves foltokkal tarkitva, mellette mocsaras kis rét, uralkodó növénye a Carex acutiformis (ennek lecsapolása már gyűjtésem idején megkezdődött). Maga a tisztás tipikus hegyi kaszálórét. A házak körül a Lolium perenne az uralkodó fü, távolabb a Holcus lanatus, Dactylus glomerata, Arrhenaterum elatius és a Calamagrostis epigeios. Néhol - a Trisetum flavescens szép montán gyeptársulása is megtalálható (Trisetetum flavescentis). A tisztás közepén jelentős kiterjedésű lue- és vörösfenyő csemetekert van, szálanként található a környéken magaskőris, hegyi- és ezüstjuhar, hárs, szil és kecskefüz is, valamint igen sok csalán. Gazdag lepkefauna kialakulására tehát ideális hely, mert a domináló lomberdő mellett jelentős az őshonos tűlevelű fák és a fűfélék növényzetalakitó szerepe, néhány gyümölcsfán kivül pedig teljesen hiányzik a mezőgazdaság hatása, hiszen a közelben szántóföldek egyáltalán nincsenek. Ezt tükrözte olyan nagylepkefajok hiánya, mint pl. a Hyphantria cunea DRURYm Scotia segetum DEN, et SCHIFF, vagy több Euxoa faj.
