S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/2. (Budapest, 1974)

A legutóbbikét évtized kutatásai érlelték meg a gyilkosfürkészek fejlődéstörténeti rendszerezését. CAPEK (1965, 1969, 1970, 1971) elsősorban az imágók és a lárvák tulaj donságaira alapozta a maga nemében úttörő brakonida rendszerét. TOBIAS (1967a-b, 1971) rendszerében szintetizálta korunk brakonidológiai ismereteit. HENNIG (1950, 1965) nyomán megállapithatjuk a brakonidák"evolúciós trendjeit a pleziomorf és apomorf tulajdonságok alapján. A következő tulajdonságokat tekintjük evolúciós trendeknek: 1. Törekvés a gazdaállat minél korábbi állapotban való parazitálására. - 2. Áttérés a külső élősködésről a belső élősködésre. - 3. A belső élősködők specializálódása bizonyos gazdaáUatokra. - 4. Alaktani evolúciós trendek ('fejlődési irányulások": a) A testméret csökkenése. - b) A testfelszín (kitinburok) felületének a rücskösödése. - c) Szőrözöttség - bundázottság, bolyhosság. - d) Kockafejüség, harántfejüség. - e) A csápizek számának a csökkenése. - f) Az állkapcsi és ajak tapogatók ízszámának a csökkenése és hosszúságuk növekedése. - g) Az alsó ajak szipókává alakulása. - h) Nyílás a fejpajzs és a rágok között. - i) A hátbarázda a toroldali barázda fokozatos sorvadása és eltűnése. - j) A szárnyerezet sorvadása. - k) A pot'roh hátlemezeinek fokozatos ös széf orradása. - 1) A potroh első szelvényének a nyelesedése. - m) A tojócső rövidülése. A korszerű brakonida taxonómia az evolúciós trendeket tekinti a rendszerezés alapjául. Mérlegeli a trendek körét, általánosságát, a törzsfejlődés pleziomorf és apomorf jellegeit mind alaki mind életmód szempontjából. Tudatában van annak az általános törvényszerűségnek, hogy a pleziomorf és apomorf tulajdonságok a brakonidákban is keverednek egymással. Ilyen elméleti meggondolással a korszerű brakonida rendszer 19 alcsaládot különböztet meg: Braconinae, Rogadinae - Cosmophorinae, Ichneutinae, Agathiinae, Helconinae, Macrocentrinae, Zelinae, Euphorinae, Neoneurinae, Blacinae, Calyptinae, Triaspiinae

, Opiinae, Alysiinae, Dacnusinae, Cheloninae, Microgaste rinae és Adeliinae. Az egyes alcsaládok pleziomorf és apomorf tulajdonságait az 1. táblázat alapján tekinthetjük át (p. 126), a rokonsági viszonyokat pedig az 1. ábra szemlélteti (p. 131). REFERENCES - IRODALOM 1. ASHMEAD, W. H. (1900): Classification of the Ichneumon flies, or the superf

amily Ichneumonoidea. - Proc. U. S. Nat. Mus., 23: 1-220. 2. ÖAPEK, M. (1965): The classification of Braconidae (Hym.) in relation to host specificity. -Proc. XII. Int. Congr. Entom. London 1964, p. 98-99. 3. ÖAPEK, M. (1969): An attempt at a natural classification of the family Braconidae based on various unconventional characters (Hymenoptera). - Proc. Entom. Soc. Washington^71: 304-312. 4. CAPEK, M. (1970): A new classRication of the Braconidae (Hymenoptera) based on the cephalic structures of the final instar larva-and biological evidence

. - Can. Ent., 102: 846-875. 5. ŐAPEK, M. (1971): The classification of Braconidae (Hymenoptera) from the viewpoint of their biology

. -Proc. XIR. Int. Congr. Entom. Moscow 1968, 1: 120121.