S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/1. (Budapest, 1974)

csőn leírásra HÖLZELnek, aki leírta, a hím ivarszervének rajzát adta és a fertőtói előfordulás miatt kétségbe vonta a faj boreo-alpin jellegét. TJEDER 1967-ben uj nevet ad a fajnak. Ezt azzal indokolja, hogy NA VAS 1913-ban egy Sarawakban gyűjtött állatot Crysopa impunctata-nak nevezett, viszont KLINGSTEDT az inpunctata nevet csak 1935-ben javította impunctata-ra, ezért ez a név érvénytelen. TJEDER elfogadta Navasnak a Chrysopák egy csoportjára használt Nineta genus nevet és az impunctata-t átkereszteli Nineta re

uteri-re. A faj nomenklatúrái kérdésével nem kívánok foglalkozni, annál sokkal érdekesebb, hogy ez az érdekes és tanulságos történetü ritka faj, amelyből eddig csak hét példány és abból is csak egyetlen hím volt ismeretes, két him és egy nőstény példányban hazánkban is előkerült. Egy him.példányt 1961. június 19-én egy nőstény példányt pedig 1961. július 15-én Mátraházán fogott a fénycsapda. A harmadik példányt, amely szintén him, Balogh Imre 1964. év június 2-án gyűjtötte a Mecsek hegységben lévő Zobák pusztán. Mivel a hím leírása egyetlen példány alapján készült és a leírások nem egyeznek meg egészen pontosan, talán nem lesz felesleges az ujabb példányok ismertetése. A Mátraházáról származó him testhossza 13 mm, az elülső szárny hossza 15 mm, a hátulsó szárnyé 13 mm. A pterostigma előtt mindkét elülső szárnyon 23 costalis ér van, a bal hátulsó szárnyon 21, a jobbon 20 van. Az elülső jobb szárnyon 8 belső és 8 külső lépcsőzetes harántér látható, az elülső bal szárnyon pedig 8 belső és 9 külső. A Zobák pusztán gyűjtött him testhossza 13 mm, az elülső szárny hossza 15 mm, a hátulsó szárnyé 13 mm. Az elülső jobb szárnyon 23, a balon 22, a hátulsó jobb szárnyon 19, a balon 21 costalis ér van a pterostigma előtt. Az elülső jobb szárnyon lévő lépcsőzetes haránterek száma a belső és a külső sorban egyaránt 6, az elülső bal szárnyon viszont 5 belső és 7 külső lépcsőzetes harántér látható. A Mátraházán fogott nőstény példány testhossza 11 mm, az elülső szárny hossza 17 mm, a hátulsóé 15 mm. A pterostigma előtti costalis erek száma az elülső jobb szárnyon 23, a bal szárnyon 25, mindkét hátulsó szárnyon 21. Az elülső jobb szárnyon 7 belső és 10 külső lépcsőzetes ér van, az elülső bal szárnyon pedig 8 belső és ugyancsak 10 külső. Az állatok színét csak pusztulásuk után több héttel, a Zobák pusztáról származóét csak néhány évvel később láttam. Mindhárom példány testének szine világos sárga, foltnélküli, csak a közép- és utótor felső külső része gyengén zöldes. A csáp elülső harmada világos sárga, mint a test, innen kezdve fokozatosan sötétedik, a vége felé már barnás. Az állkapcsi és az ajaktapogatók, valamint a lábak sárgák, csak a tapogatók és a lábfejejvjitolsó ize barnás. A szárnyak hosszanti erei világos sárgák kevés zöld árnyalattal, a cubitalis és az analis erek színe valamivel sötétebb. A haránterek barna színűek, legsötétebbek a costalis erek. A három példány színezetében csekély különbség van, legvilágosabb a nőstény szárnyerezete és legsötétebb a mátraházai himé. A két hím ivarszervének alakja teljesen megegyezik a HOLZEL által 1965-ben közölt rajzzal, a nőstényé pedig TJEDER 1938-as ábrájával. Az irodalomban található leírásokat összevetve az én három példányom adataival megállapítható, hogy a haránterek száma még ugyanazon a példányon is változó, a costalis