S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 26/2. (Budapest, 1973)

mányait egy hirtelen szerzett betegség miatt félbeszakította, majd gyógyulása után a budapesti felső épitőipariskolába iratkozott be, s végezte el azt 1915-ben kitűnő eredménnyel. Hosszú évtizedeken át tervező építészként dolgozott, s 1958ban ebből a munkakörből ment nyugdíjba. Szakmájában pályafutása során mindig megbecsülés^övezte,ezt okleveleken kívül 10 kitüntetése , közöttük a Munka Érdemérem bronz fokozata is bizonyítja. A lepidopterológ iával betegségből felépülve - 13 éves korában - ismerkedett meg. A fiatal fiút - akinek egészsége, gyógyulása érdekében szüksége volt friss levegőre - nagybátyja, HAMVASI (HAIMBACH) JÁNOS, Társaságunk egyik legrégibb tagja magával vitte rendszeres hétvégi gyűjtőkirándulásaira. Ezek a kirándulások egy életre meghatározták a fiatal JABLONKAY JOZSEP érdeklődését, aki azóta - immár 65 éve! - foglalkozik a lepidopterológiával. A két háború között azután főfoglalkozása mellett a legaktívabb magyar amatőr lepkészek egyike volt. Együtt járt gyűjteni többek között SCHMIDT ANTALI

al, SZENT-IV

ANY JOZSEPfel, SZURDOKI REZSŐvel, MAJTHÉNYI GÁBORral, LENGYEL GYULÁval, KOVÁCS LAJOSsal, ISSEKUTZ LÁSZLÓval, SZALKAY JÓZSEEfel és BALOGH IMRÉvel. SCHMIDT ANTAL volt a Múzeum lepkegyűjteményének vezetője akkor, amikor JABLONKAY JÓZSEF három évig (1931-1934 között) építészként csak félállásban dolgozott,

s idejének és energiájának másik felét - ingyen - a Múzeumban töltötte, ahol SCHMIDTnek segített, közben kitanulta a rovarászát fortélyéit. Ennek az időszaknak az egyik emlékezetes eredménye egy ritka magyar bagolylepke, az Oxytrypia orbiculosa tenyésztése is. Kisebb kényszerű megszakításoktól eltekintve 1908-tól 1956-ig folyamatosan gyűjtött. Ekkor a szeretett barát és gyűjtőtárs, a fiatalon elhunyt KOVÁCS IMRE halála okozta sokk gyűjteményének feladásához vezetett. A több mint 18.000 példányból álló nagylepke-gyűjtemény a Természettudományi Múzeum Állattárába került. A gyűjtést azonban mégsem tudta végleg abbahagyni, nyugdíjba vonulásakor, 1958-ban mindent elölről kezdett. Ót évvel később azután, 1963-ban (68 évesen, amikor az átlagemberek túlnyomó többsége abbahagyta a munkát) profi-entomológus lett. Az Egri Vármúzeum alkalmazta, ahol rovarászként feladata a Bükk és a Mátra faunájának kutatása lett. Előbb az egri múzeum, majd az itt Egerben töltött két és fél év után 1965 novemberében JABLONKAY JÓZSEF gyűjteményével együtt a lüfátra Múzeum kutatója lett, s itt dolgozik változatlan aktivitással ma is. A Mátra Múzeum rovargyűjteménye ma mintegy 100.000 db rovarból áll,aminek 70 %-a a lepke (ezek mind preparált és meghatározott állapotban vannak), a többi 30 % más rovarrendek példányaiból tevődik össze. Ez az óriási rovargyűjtemény, és a kiállításon elhelyezett mintegy 6-7.000 db lepke, - a 8.700 példányt kitevő RESKOVITS-hagyaték kivételével - teljes egészében JABLONKAY JÓZSEF munkálkodásának eredménye. Irodalmi munkássága hat, lepidopterológiai tárgyú tudományos közleményből és egy népszerűsitű cikkből áll. Közülük kiemelkedik egy magyar araszolólepkefaj : az Erannis ankeraria általa