Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 25/8-35. (Budapest, 1972)

derzaen. A azázad elejéig ABAFI-AIGNER szerint csak Kolozs megye havasairól került elő és az irodalom is inkább hegyvidéki jellegűnek nevezi. Nálunk viszont jellegzetesen lösz-sztyep állat,mely három eltérő formában jelentkezik, Tiszaderzs, Pomáz ill. Velence környékén. A szabadii példány érthetően a velencei formához hasonlit. Perigrapha i—

einetum SCHIPP. - Szintén a ritkább fajok közé tartozó bagolylepke. Elterjedési területe elsősorban DélkeletEurópa /Ausztria, Morvaország, Szlovákia, Magyarország, Macedónia/, valamint az Ural és az Altáj hegység. Tápnövénye az irodalom szerint a vastövü imola /Centaurea scabiosa/, mely száraz réteken, cserjésekben, nálunk elsősorban az Alföldön nő, de a lepke Soprontól kezdve a Középhegység vonalában, valamint Szabadiban és a Dél-Dunántulon fogható. Photedes morrissii DALE. - A terület egyik legérdekesebb faja, melyet csak a mult század végén fedeztek fel, és azóta is kevés helyről került elő. Kimondottan európai elterjedésü, izolált kárpát-medencei előfordulással. Jelenlegi külföldi lelőhelyei: Dél-Anglia, néhány dán sziget /Sjaelland, Möen, Palster/, Rügen szigete és Pomeránia, majd széles sáv választja el az alsóausztriai és magyarországi előfordulását. SEITZ Görögországból is emliti, ez azonban azóta más fajnak bizonyult. Állitólag Arrhenaterum elatius gyökerén fejlődik, URBAHH szerint viszont főleg Festuca arundinacea-n, de más csenkesz fajokon is. Magyarországon először a velencei fénycsapda fogta 1959-ben, azóta mar több helyről előkerült. Az első zamárdii példányokat 1962 június végén fogtam nyaralónk kertjében, ahol egy este 6-7 példányt is lehetett gyűjteni. Megfigyeléseim szerint alkonyatkor kezd repülni, repülése kezdetben nehézkes, emlékeztet egyes molylepkékére, és világos szine miatt besötétedés előtt is könnyen észrevehető és megfogható. Szabadiban eddig nem került elő, viszont az erdőben fogtam néhány példányát, elsősorban a nedves Todolai-göd'ör tisztásán, de még a magasabban fekvő, s igy szárazabb talajú Öreghajláserdő tisztásán is, ami azt mutatja, hogy nem ragaszkodik a vizhez és a partfalakhoz, hanem valamelyik erdei csenkesz fajon is él. A magyar forma KOVÁCS LAJOS szerint eltér némileg az atlanti formától. Ez utóbbinak hátulsó szárnya sokkal világosabb, elülső szárnya pedig sokkal