Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 25/8-35. (Budapest, 1972)

le

ten 8 faj la fogható, egyikük aem volt gyakori, még a partvidéken aenu Paunakomponensek alapján a 3o táblázat szemlélteti az erdőterület éa a partvidék különbségét /VARGA, 1964/: Faunakomponensek Partvidék Erdő Euroszibiriai arundiphil /feltöltődési/ +++ hygrophil /lápi, mocsári/ +++ + n mesophil /rét-társulási/ + ++ n nemorális /zárt lomberdei/ + +++ n psammophil /homoki/ ++ + n /D.európai-K.ázsiai/ lápi ++ Szubmediterrán-pontusi homoki +++ w lejtő- és lösz-sztyep +++ + n lejtő-sztyep /ősmátrai/ ++ ++++ n molyhostölgyes + +++ ti -szubkontinentális tölgyes + ++++ Aralo-kaszpi /turáni/ szikespusztai + Boreális mesophil + —-j A táblázatban a faj- és egyedszám kombinációjával ábrázolom a komponensek körülbelüli gyakoriságát, túlsúlyát, ill. alárendelt, szinező szerepét a terület faunáján belül. Az n

+" jelek növekvő száma a viszonylagos gyakoriság növekedését jelenti. Jól láthatjuk, hogy a partvidékre elsősorban a nedves területekhez kötött fajok jellemzőek, mig a szervesen hozzá kapcsolódó magasabban fekvő parti területekre /lösz-fennsik/ a homoki és sztyep fajok. Ezzel szemben az erdőben dominálnak a tölgyes és a lejtő-sztyep komponensek. Általában elmondhatjuk, hogy az erdőterületen nagyobb a részesedése a déli és délkeleti elterjedésü fajoknak, mig a partvidéken több a kozmopolita, palearktikus, eurázsiai és európai-nyugatázsiai faj. Vizsgáljuk meg most az egyes komponensek legjellegzetesebb képviselőit. Az euroszibiriai arundiphil /feltöltődési társulások-