Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 25/8-35. (Budapest, 1972)

zekén /56-113. oldal/ - A rovarok tartása, nevelése, tenyésztése /114-159« oldal/ - Kis gyüjtőnaptár /160-256. oldal/ - Irodalom /257-258./. A magyar rovartani irodalomban a szerző az első, aki fejezetet szentelt a rovarok tartásának. Ezt azért tehette, mert immár egy évtizede vezeti a Budapesti Állatkert inszektáriumát, ahol számos hazai és külföldi rovart /és egyéb Ízeltlábút/ nevel sikeresen,sokszor a szaporodásukhoz szükséges feltételeket is "meg tudta teremteni". Újszerű felfogásban állitotta össze gyüjtőnaptárát: táblázatban, rendszertani sorrendben közli a gyakori fajokat, tudnivalókat a gyűjtésről. A fajok listájából is kiderül, hogy a szerző a lepkék szerelmese... A táblázat az alábbiakról ad felvilágositást: a faj latin és magyar neve, mérete, szine, mikor, hol és min gyűjthető /a faj ökológiai adatai/, tápláléka, azaz a lárva mikor mit fogyaszt. Összesen 416 fajt sorol fel a táblázat a hazai mintegy 30 ezer rovarfaj közül. Sok rovar fényképe megtalálható a könyvben. A könyv tartalma ellen alig emelhető kifogás /az élesszemü Dr. HAGY BARNABÁS lektorálta/. Az alábbi mondat viszont jogosan kifogásolható, jómagam nem igy fogalmaztam volna meg: "Ha a rendeket áttekintjük, azonnal észrevesszük, hogy kereken 30 ezer fajból 27500 négy rendből /bogarak, lepkék, kétszárnyúak, hártyás szár nyuak/ tevődik össze. Világviszonylatban is ezek alkotják a nagy többséget. Ebből azt a merész következtetést próbáljuk levonni, hogy a rovarok évmilliós fejlődése során bizonyára ezek a formák, szinek és méretek, továbbá életviszonyok tudtak legkedvezőbben alkalmazkodni a környezethez, a geológiai, éghajlati változásokhoz, a belső tényezők hatása is ezeknél volt a legmegfelelőbb" /151. oldal/. Ha csak a paleozoikum szitakötő, egyenesszárnyú és recésszárnyu leleteire gondolunk, akkor máris hasonlóan vélekedünk és nem igy fogalmazzuk meg a dolgot. Ezenkivül az irodalmi jegyzékben feltétlen szerzők - cimek szerint közöltem volna mindazokat a rovartani köteteket, amelyek a Magyarország Állatvilága sorozatban 1970-ig jelentek meg. Enynyiben hiányosnak érzem SZALKAY könyvét. Az ábraanyag változatos, lenyomatuk azonban nem mindig jól sikerült, különösen az apró rovarok ábrái hagynak kívánnivalót maguk után.