Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/24-42. (Budapest, 1971)

munkára stb. vonatkoznak. A szerző külön fejezetet szentel a következő témaköröknek: Heterogonia, Viviparia, Funkcionális hermafroditizmus és Rovarállamok. A könyvet igen jó szómagyarázat és igen gazdag (53 oldal) irodalomjegyzék egésziti ki, magában foglalva az 1969-ig megjelent szakirodalmat. Dr. V. Deseő Katalin EIDMANN, E.: Lehrbuch der Entomologie. (2. Aufl. neubearb. von Dr. FR. KÜHLHORN

) München, 1970, pp. 631, 964 ábra. LATTIN, G. DE: Grundriss der Zoogeographie. VEB Gustav Fischer Verlag, Jena, 1967, PP. 602, 17O ábra, 25 tábla. G. DE LATTIN a saarbrückeni egyetem nemrégiben elhunyt állattan professzora, müvével a német nyelven évtizedek óta hiányzó modern állatföldrajzi kézikönyv látott napvilágot. A hat részre tagolódó könyv első fejezete áttekintést nyújt az állatföldrajznak mint tudományágnak a felosztásáról és ismerteti a legfontosabb állatföldrajzi alapfogalmakat és segédtudományokat. A mü foglalkozik a tenger, az édesviz, majd a szárazföld állatföldrajzával. A szerző tárgyalja a modern faunaelem-fogalmat, és ennek az oknyomozó állatföldrajz általános problematikájában való jelentőségét. Az állatfajok elterjedési területeinek - az áreáknak a megállapítását a leiró állatföldrajz egyik aga, a chorologia végzi. Az eredményül kapott áreákat már régóta csoportokra osztják. Régebben a csoportosítás alapja a mai, récens áreák hasonlósága volt. Mivel az áreák nagyon változatosak, az ilyen csoportosítások szerzőként változtak és nagyon sok vitára adtak okot. Az oknyomozó (kauzális) állatföldrajz is csoportosítja az áreákat, a csoportosítás alapjául azonban az áreagócokat, az áreák közös magját veszi. Ezek a közös magok egybeesnek