Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/24-42. (Budapest, 1971)
A több hónapja, vagy több éve tárolt embrió sziklacsontok átvizsgálásakor kiderült, hogy azokban valamely lepkefaj hernyói pusztítottak. Több hernyót embrió-lágyrészekkel együtt kémcsőbe helyeztünk,az üveget ledugaszoltuk,és megvártuk az imágó megjelenését. Megállapítottuk,hogy a kártevő a ruhamolyok (Tineidae) családjába tartozó Tinea pellionella L, (szücsmoly) hernyója. A ruhamolyok (Tineidae) családja az egész Földön elterjedt. A legkülönlegesebb életmódú lepkék tartoznak ide. Hazánkban 40 fajuk fordul elő. A hernyók részben növényi eredetű anyagokban (száraz, korhadt fában, szárított készletekben, törmelékben), részben állati termékekben (szőrben, gyapjúban) ill. zuzmóban élnek. A szücsmoly ( T. pellionella L. ) GOZMÁNT (1965) szerint "háztáji kártevő, hernyója pergamentszerü zsákban, főleg szőrmén, bundákon él...". Emberi tetemekből, ill. emberanatómiai készítményekből azonban még nem mutatták ki. A szücsmoly embrió-sziklacsontokban talált hernyóját binokuláris mikroszkóp alatt figyeltük meg. A nyálkahártya-kettőzetekkel dúsan ellátott dobüregben a dobhártyaperforáción keresztül bejutott hernyó először mindig tájékozódott, bejárta a hypotympanumot, a sinus tympanit, a tubát, körüljárta a stapesfülkét, a processus cochleariformist, aztán az arcidegcsatorna pars libera ján felkapaszkodott az aditusba, a paralabyrinth cellák közelében a iabyrinthdombon haladt végig, az antrumban megfordult, ugyanezen az uton visszatért a dobüregbe, és csak ezután kezdte pusztítani a lágyrészeket. Az area concamerataban megkereste az első nyálkahártya-kettő zetet, állábain állt, valódi lábaival a nyálkahártya-kettőzet en támaszkodott, és azt annak szélén kezdte kirágni. Mint az eperfaleveleket a selyemhernyó, ugyanúgy rendszeresen karéjokat rágott ki belőle. Az erősebb értörzseket kezdetben meghagyta, csak a rajta tapadt embrionális mesenchymát és tubotympanalis hámot falta fel. A szögletekben is' visszamaradtak lágyrészmaradványok. Ha jóllakott, nem maradt a pusztitás körül, hanem bebujt az aditusba, és a hátsó paralabyrint cellák vonalában, tehát a laterális ivjárat strukturaszegény felületén valósággal elnyújtózott és megpihent. Itt egy-két órát is mozdulatlanul töltött, majd a nyálkahártya-ket-
