Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/1-23. (Budapest, 1971)

és homokterületeken a mediterrán elemek dominálnak. Részesedése a hazai Malacodermata faunából 8% (15 faj). A hazai mozgékonyabb állatcsoportoknál (például: Makrolepidoptera) a csoport összlétszámából való részesedése eléri a 25-30%-ot. A faj szegény mongol arboreal elterjedési központ főként tajgaelemeknek,emellett siklápi és kontinentális erdőssztyeppelemeknek volt refugiális területe az utolsó kisebb területeket érintő Würm glaciális alatt. A hazai Malacodermata faunából 3 faj tartozik ide (1,6%). Az eddig tárgyalt faunakörök mind az arboreálhoz tartoznak. A kárpát-medencei faunában azonban van néhány eremiál faunaelem is, melyek refugiumterülete a turanoeremiál szétterjedési központba esik. Ennek a faunakörnek a refugiális területe a Kaspitótól keletre lévő területen van. Ez az eremiális szétterjedési központ a palearktisz északi, posztglaciálisan részben regreszsziós eremiális szétterjedési központcsoportjába tartozik,melynek egyes fajai a későglaciális alatt Közép- és Kelet-Európában is éltek. Európában néhány ökológiailag kedvező területen a turanoeremiál faunaelemek egy része a mai napig fennmaradt. Ilyen területek Északkelet-Európa homokos, tengerparti területei és a mi két Alföldünk is. A hazai Malacodermata faunából egyetlen faj (

Apalochrus femora- lis

) tartozik ide, melynek a jelenlegi elterjedési területe három részáreából áll. A legnagyobb a turanoeremiál refugiumterületet magábafoglaló rész. Előfordul még az Északi- és a Baltitenger partvidékén, valamint a Nagy- és a Kis-Alföld szikes tavainak partján. Ez a turano-pannon-maritim áreatipus más állatcsoportoknál is (például: Lepidoptera) és növényeknél is előf ordul.