Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/1-23. (Budapest, 1971)
mossa. Emlitésre érdemes a főváros területén fekvő nagy szigete, a Nung-ra do, amely szintén csak részben kultúrált, alkalmas kisebb zoológiai gyűjtésre (No. 16-21; 35-37; 133). Phenjan környékének hegyvidékét az erős tagoltság - meredek oldalak, éles gerincek és hegyes csúcsok - jellemzi. A hegység egy részét összefüggő, de fiatal (10-15 éves) erdő boritja; más részén azonban a közelmúlt pusztitásai miatt rendkivül leromlott állapotban levő fiatal fenyőerdő vagy másodlagos bozótos-cserjés van, igen gyér aljnövényzettel. A rövid monszunidőszakot leszámitva a területre a szárazság jellemző. Sajnos a túlzott mértékben alkalmazott vegyszeres rovarirtás a faunát itt sem kimélte, nagymértékben elszegényítetté, illetve megritkította; méreteire jellemző, hogy a területen DDT szag (!) mindenütt érezhető. Az erdők tűlevelű állományát a már emiitett fiatal, ritkás erdei fenyves alkotja, a lombos fákat a tölgy, a gyertyán és a kőris képviseli. Az alacsonyabb részeken sok a betelepített, ültetett akác is. A hegyvidék sajátos ismérve a források ritkasága. Magyarázható ez azzal, hogy a források időszakosak, kis vizhozamúak; nyomaikat a száraz medrek mutatják, amelyek alámosottak, sziklásak; időnkénti nagyobb víztömeg levezetését is igazolják. A kisszámú de állandó vizhozamú források vizét az arra alkalmas völgyekben, viztárol-óban fogják fel. Ezek között az egyik legjelentősebb a Phenjantól ÉK-re fekvő Sza-gam po, amely hajózható is. Dacára,hogy nagyrészükben haltenyésztés is folyik, a víztárolók rendkivül gondozottak, vizükkel rizsföldeket öntöznek, partjaikat rendszeresen tisztítják, kőfalakkal védik, helyenként a partszegélyeket parkosítJák. A hegyvidéken ezeken kivül számos, kisebb, állandó lefolyás nélküli hegyi tavacskát figyelhettünk meg - elsősorban Phenjan közvetlen környékén - amelyek viszonylag jó gyűjtőhelyek voltak annak ellenére, hogy partjaikat kőbe foglalták. Miután a tavacskák jórészénéi megállapíthattuk, hogy patak nem táplálja őket,nyilvánvalóan forrástavakról lehet szó. Plórájuk és faunájuk ezt a jelleget azonban nem erősiti meg. A tápláló források vízhozama rendkivül csekély lehet, elpárolgó