Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/1-23. (Budapest, 1971)

ról - de az ugyancsak tőlünk északra elterjedt Collas palaeno L. első hazai példányát pár évvel ezelőtt megfogták. Még inkább ez a helyzet azoknak a fajoknak az esetében, melyek magyarországi előfordulása a lepke ökológiai igényei, elterjedtsége ismeretében egyáltalán nem kizárt, de az utóbbi időben (vagy azokban az években, amikor a listák készültek) nem gyűjtötték, vagy olyanok gyűjteményében bukkantunk rájuk, akikben - mondjuk meg őszintén - nem biztunk. Nem kevés azoknak a gyűjteményeknek a száma sem, melyeket meg sem néztünk. Csak a fentiek belátása teszi érthetővé, hogy mig évekig apasztottuk hazai lepkefajaink számát, újabban egyre több, "kritikai" megfontolásokból kihagyott faj "rehabilitációjára" kerül sor. (Itt most az időközben bevándorolt, behurcolt, vagy valóban újonnan felfedezett fajokról nem beszélek.) Időszerű lenne a legutolsó, a témába vágó közlemények (KOVÁCS 1956, 1957, 1958) megjelenése óta bekövetkezett változásokat ilyen szellemben tételesen felsorolni, annál is inkább, mert a Magyarország Állatvilága következő lepkefüzeteinek előkészítésénél erre szükség van. Most csak néhány, "újonnan" előkerült fajt emiitünk meg. Első talán közülük a nevezetes Sidemia zollikoferi PRR., melyről nemrég még azt irtuk, hogy "keleti faj és csak kevés helyen fogták Közép-Európa keleti részén". Nos, azóta több példányát gyűjtötték - a Dunántúlon! Az Eupithecia gemellata H,-SCH.-ról megjegyeztük, hogy "több máB fajjal szokás összetéveszteni, bizonyító példány nincs". Ez a faj is a Dunántúlról került elő (VOJHITS 1967). Egyébként a törpearaszolók közül számos került vissza a faunajegyzékbe, mint az E. impurata HB., az E. lariciata PRR. (VOJHITS 1966, 1967) és a Calliclystls chloerata MAB. (VOJHITS 1970). Jellemző a Diarsia brunnea P. esete, melyről feltételeztük, hogy "az adat valamely közel rokon faj helytelen meghatározásán alapulhat", mígnem kitűnt, hogy az Északi Hegyvidéken szinte közönséges. De ezeken kivül még több tucat fajt sorolhatnánk fel. Hasonló a helyzet a Procus génuszból kiemelt, és a Mesoligia génuszba áthelyezett Mesoligia literosa HAW. bagolylepkével is. A P.R.H. szerint Budapesten gyűjtötték. ABAPI (1907) azt irta,