Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/1-23. (Budapest, 1971)

A fénycsapdák adataiból levonható következtetések realitása számos tényezőtől függ (MÉSZÁROS-VOJHITS, 1968). Minthogy ezeknek a hatását nem mindig tudjuk kiküszöbölni, arra kell igyekeznünk, hogy a vizsgálat tárgyát képező fajokból minél nagyobb mennyiséget gyűjtsünk be. A magas számok törvényénél fogva ugyanis minél több példányt fog a csapda a kérdéses fajból vagy fajokból, annál jobban, megközelítik a mennyiségi adatok a valódi egyedszámot. A mennyiségi eredményeket akkor növelhetjük a legsikeresebben, ha a fénycsapdát a szóbanforgó faj tenyészőhelyén, mezőgazdasági kártevők esetében tehát a megfelelő mezőgazdasági kultúrában állitjuk fel.Az sem közömbös azonban, hogy az élőhelyen belül hol állítjuk fel a csapdát, mert a röpképes rovarok mozgékonysága, repülésük magassága, a tápnövényhez és Vifpjl őHpqiiV hfllyáViaci: vnln i"n g n H M. Ír ml ú MU n I +.ár>n . w.v. PITA t n>7 adottságaikat a testük felépítése, ökológiai igényeik, elterjedtségük és rendszertani helyük ismeretében sem mindig tudjuk megállapítani, ezért esetenként külön-külön kell kivizsgálni. A felvetett kérdés tisztázására a Növényvédelmi Kutatóintézet és az Országos Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet közösen végezte kísérleteit. Vizsgálataink az Országos Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet TOM. XXIV. ROVARTANI KÖZLEMÉNYEK (SERIES NOVA) 1971. Nr. 19. írta: Dr. Vojnits András és dr. Voigt Erzsébet Növényvédelmi Kutatóintézet és Országos Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet. Budapest Fol. Ent. Hung., XXIV. 1971.