Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/1-23. (Budapest, 1971)

C°) neveltük. Ilyenkor a tenyészidő lerövidül. Kb. 50-50 imágó szaporításával több generáció után sem tapasztaltunk degenerálódást. A tenyészetekben az esetleges túlzsúfoltság miatt időnként előforduló szárnyhibás példányok érdekes viselkedésváltozást mutatnak. A vizsgálatok módszere a viselkedésmód megfigyelése. Sok türelmet és pontosságot kivan ez a vizsgálat, ahol a műszeres mérések értelmében vett egzaktságról nem beszélhetünk. Ismerünk ugyan általános mozgástevékenységeket regisztráló, ún. mikrograf műszereket, de ezek is csak a kérdések egyik oldalát képesek felderíteni. Az egyéb (műszeres) vizsgálatokban közvetlenül mutatkozó pozitív vagy negativ válasz itt csak az eredmények jellegéből látható. A szubjektum hibáját leszámítva, és törekedve a lehető legnagyobb pontosságra, ezek a vizsgálatok sok tekintetben hozzájárulnak az állatlélektan, közvetve az állatélettan (kommunikációs kapcsolatok, szexuális viselkedésmód) differenciálásához . A szárnyhibák alábbi fokozatai különíthetők el a fenti két fajnál (elsősorban az Acheta desertus PALL. fajnál vizsgálva): 1. mindkét szárny hiánya vedlési zavar miatt (ritka), 2. egyik szárny hiánya vedlési zavar miatt(kevéssé gyakori), 3. egyik vagy mindkét szárny részei vannak csak meg (kevéssé gyakori), 4. mindkét szárny teljes, később károsodik (gyakori), 5. mindkét szárny teljes, de helyzetük felcserélt (igen ritka). A szárnykárosodások különböző gyakorisággal fordulnak elő. Közös sajátosságuk, hogy a viselkedésmódot mindegyik alapvetően befolyásolj a. A Gryllinea-k (és a többi alrend) esetében a himek hangadásának egyik fő funkciója az ivarérettség, a kopulálási készség "jelentése" a nőstény felé. A hangadás megindulása spontán és behatásra is történik,az ivarérettség elérése után. A következők-