Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/1-23. (Budapest, 1971)

jásókat raktak. 1969 október 30-án a tojások egy kis részéből valószinüleg a hosszú, meleg ősz hatására - lárvakelést figyeltünk meg. Ellentétben az irodalmi adatokkal (BORCHSENIUS 1957) hazánkban nem egy, hanem két teljes nemzedéke fejlődik ki. 3. ábra Az Eriopeltis agropyri feji testszegélye (BORCHSENIUS nyomán) E faj pontos meghatározása csak a mikroszkópi bélyegek alapján lehetséges.A kifejlett nőstényeknél a homlok tüskéit lehet felhasználni meghatározáshoz. Amig az E. agropyri homlokán a tüskék közötti távolság 2-2,5-szer meghaladja a tüskék hosszát,addig az E. festucae-nél a tüskék sürü sort képeznek. A távolság a tüskék között azok hosszának hozzávetőleg a fele (3-4. ábra). Az E. agropyri lárvájának homlokán 4 pár jellegzetes tüske található, amelyek közül a két középső kihegyesedő, a szélső három pedig tompa (5« ábra). Csopakon egyes helyeken magas egyedsürüséget ér el az utak szélén. DJADECSKO (cit. BORCHSEHIUS, 1957) a Szovjetunióban olyan mérvű elszaporodását figyelte meg, hogy a gyep legeltetésre alkalmatlanná vált. Gyűjtéseink során fűféléken több gyapjaspajzstetü fajt találtunk, de pontos meghatározásuk a kis mennyiség miatt nem volt lehetséges. Az irodalmi adatok azonban (BORCHSEHIUS 1957) arra utalnak, hogy egy sor faj előfordulása lehetséges.