Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/1-23. (Budapest, 1971)
ben élő állatok ökológiai viszonyainak és elterjedésük területének kapcsolatával. A tapasztalat azt mutatja, hogy azoknak a fajoknak az elterjedési területe, amelyek nem érzékenyek a viz hőmérsékletének és oxigéntartalmának változásaival szemben, rendszerint sokkal nagyobb, mint az ilyen változások iránt érzékeny fajoké.Az alföldi fajok, különösen az állóvizekben élők, nagy hőmérsékletingadozásoknak vannak kitéve, s a viz hőmérsékletváltozásaiból következik az oldott oxigéngáz koncentrációjának változása, mert ez a hőmérséklet függvénye. A fentiekkel összhangban a Leptoceridae család hazai képviselői is nagy elter jedésüek,legtöbbjük egész Európában előfordul. Hazai fajaink között nem találunk endemikus fajt, s az endemizmus általában ritka ebben a családban. Tanulságos összehasonlítani az alföldi elterjedésü Leptoceridae és a főleg hegyvidéki fajokat felölelő Rhyacophilidae családok európai fajainak elterjedését BOTOSANEANUHAK (1967) összefoglalása alapján. Eszerint a Leptoceridae családba 69 európai faj tartozik, ebből az idézett mü szerint 11 faj (15,9%) endemikus. Ezzel szemben a Rhyacophilidae család európai fajainak száma 107, s ebből endemikus 53 (49,5%). A Leptoceridae családba tartozó fajok általában széles elterjedése teszi érthetővé két olyan Triaenodes-faj előfordulását hazánkban, amelyek eddig aránylag kis területről voltak ismeretesek, s valószinüleg a további kutatással a közbeeső területekről is előkerülnek.A Triaenodes kavraiskyit a Kaukázusból irta le MARTYHOV (1909). BOTOSAHEAU (196I) Romániából, SCHMID (1959, 1961) pedig Magyarországról emliti. A másik faj a T. simul ans TJED. (1929) Észak-Európából, Angliából és Hollandiából volt eddig ismeretes, most hazánkból is előkerült. Gazdasági jelentősége miatt szeretném megemlíteni a Balaton Trichoptera-faunájának feltűnő megváltozását. 1947-ben Keszthelyen esténként a lámpák körül nagy tömegben Trichoptera, főleg a Leptoceridae családba tartozó Athripsodes és Oecetis fajok rajzottak. Hasonló, esetenként még nagyobb rajzást figyeltem meg 1952-ben Balatonfüreden, ahol már naplemente előtt ezrével repültek az Athripsodes-fajok a tó felől a parti fák felé és ellepték azok leveleit. 1953-ban Fonyódon láttam este a lámpák
