Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/1-23. (Budapest, 1971)
Osmia pilicornis SM. - Homokszentgyörgy, 1969. V. 4; Kaposmérő, 1967. V. 8. és 1969. V. 6. (3 9). A faunaterület hat helyéről közli MÓCZÁR M.(1958). PAPP a Bakonyból három lelőhelyét közölte (1963).- Az eddigi lelőhelyek, valamint DUCKE (1900) és PAPP (1963) közlése alapján a faj stenök-hylof il jellegü,észak-európai eltérjedásü. A faunaterületen eddig csak hegyvidéken fordult elő. Az általam közölt lelőhelyek közül az első a belsősomogyi homokterületen fekszik. Tehát kifejezetten alacsony, eléggé alföldi tájon gyűjtöttem (tszf. 150 m). A másik lelőhely Kaposmérő, a Sopianicum faunajárás legnyugatibb pontja. Az alacsony fekvésű előfordulás ennél a hylofil fajnál érdekes. Bár a közvetlen lelőhelynél patak és időszakos tó található, melyek a lelőhelynek hűvös jelleget kölcsönöznek, ilyen alacsony, homokos vidékről ennyire déli előfordulását még nem közölték. Hiszen csak Észak-Európában találni a fajt viszonylag gyakran a tengerszint feletti alacsonyabb régiókban. A tápnövénye a Vicia és Ajuga fajok. Eriades foveolatus MOR. - Pécs, 1966. VI. 11. (l 3). A Természettudományi Múzeumban tiz helyről találhatók a bizonyitó példányok. PAPP (1963) a Bakony több pontján, gyűjtötte. Az itt közölt lelőhely nem új, mert MÓCZÁR L. a Mi sinat et óta (Mecsek) már gyűjtötte. Mint ritka faj érdemel emlitést. Eriades distinctus STÖCHK. - Pécs, I965.VI. 11. és VI.11.(4 5). A faunaterület öt pontjáról ismert ritka faj. Az új lelőhely eddig az egyetlen az Illyricum területéről, ezért érdieméi emlitést. A gyűjtés közvetlen helye az alőbbiekben többször emiitett pannon homokfeltárás. Tápnövénye a Centaurea cyanus. Eriades ventralis SCHLETT. - Pécs, 1966.V.23. (l 9). MÓCZÁR M. (1958) Sátoraljaújhelyről, Kőszegről és Erdély több pontjáról említi. PAPP (1963) a Bakonyban, Monostorapátinál gyűjtött egy nőstényt. Eddig ennek a ritka szubendemikus fajnak a nősténye csak a Bakonyból és Pécsről került elő. A dunántúli lelőhelyek száma az új adattal együtt háromra emelkedett. Az előző fajjal azonos biotópból és tápnövényről került elő.
