Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/1-23. (Budapest, 1971)
tény és két him példány képviseli a fajt. Az új lelőhely hazánk területéről közölt első adat. Példányaimat egy nyugati fekvésű, útmenti partszakadékban egyeltem Onobrychis virágokról, mely tápnövény megegyezik az irodalmi adatokkal (MÓCZÁR M.,1957). Megachile sericans FOHSC. - Pécs, 1965. VII.17. és 19. (2 í). E ritka mediterrán állat tucatnyi példánya a faunaterület nyolc lelőhelyéről került a Természettudományi Múzeumba. Az uj lelőhely összeköti a déli és északi előfordulásokat. Az egyik példányt egy déli fekvésű verőfényes pannon homokfeltárásban,a másikat a főiskolai botanikuskertben találtam.Mindkét biotóp mikroklímát ikusan alátámasztja a faj irodalomban emiitett melegigényét (MÓCZÁR M. , 1958). Megachile genalis MOR. - Szenna, 1967. VII. 7.; Hajmás, 1967. VII. 17.; Zselickislak, 1967. VII.22. (5 9 & 1 6). Faunaterületünk kilenc pontjáról ismert faj. Az Illyricumban Pécs és Simontornya lelőhelyekről került elő. A három új előfordulás azt bizonyltja, hogy a faj ugyan ritka, de elterjedtebb mint eddig vélték. Mindhárom helyen romtalaj társulásban, Carduusról gyűjtöttem. Trachusa byssina PANZ. - Csopak, 1967. VI.26.; Kőkút, 1967. VI. 24.; Szilvásszentmárton, 1967. VII. 7.; Zselicszentpál, 1967. VII.25. (3 $ & 4 S). Ez a faj a Kárpátvonulat néhány pontjáról, a Budai- és a Kőszegi-hegységből került elő. Az irodalmi adatok szerint kifejezetten nedvességkedvelő, hegyvidéki faj. Északos Közép-Európa hegyvidéki tájainak lakója, az Alpokban gyakori (PRIESE,1898). A hazai előfordulásai is ezt bizonyítják. Annál érdekesebb, hogy Szilvásszentmárton és Zselicszentpál dombvidéki területen fekszenek. Mindkét esetben déli fekvésű, kifejezetten száraz, kakukkfüves legelőről, az Ononis spinosa virágáról kerültek elő a példányok. A kőkúti lelőhely a belső-somogyi homokterületen fekszik. Ökológiailag a Kiskunsághoz hasonló viszonyokat találunk itt. Csak klimatikusan tér el lényegesebben a két táj egymástól, mert itt a mediterrán hatások jobban érvényesülnek. Talajtanilag, morfológiailag és növénycönológiailag