Dr. Steinmann Henrik szerk.: Folia Entomologica Hungarica 23/1-12. (Budapest, 1970)

1-15, Pápa: 14-31, Nagyacsád: 32-34, Nemesgörzsöny: 35-36/a, Marcaltő: 36-37, Malomsok: 38-40. A felsoroltakon kivül a PápaTapolcafő közötti müut mentét a 14-23 pontok között (tehát az ut Pápa határához tartozó szakaszát) „I"-gyel jelöltük. A gyűjtött anyag listájában feltüntetjük a gyűjtési körzetek számát. Az alábbi faunalistában felsoroljuk a gyűjtött példányok adatait és - az elterjedési adatok, élőhelyi viszonyok, valamint a fajok ökológiai igényeinek ismeretében - megadjuk az egyes fajok ökológiai tipusát. Ezeket MÓCZÁR (1948) nyomán az alábbiak szerint értelmezzük. a, Stenooecikus eremophil: határozottan melegigényes, szárazságkedvelő fajok. Az alföldeken és a medencékben elterjedtek, általában 200 m tengerszint feletti magasságig találhatók.A kaparódarazsak esetében rendszerint psammophil állatok. b, Euryoecikus eremophil: meleg és szárazságkedvelő fajok, de az előző csoportnál jóval alkalmazkodóképesebbek. Az alföldeken és a medencékben rendszerint szélesen elterjedtek, 400-600 méternél magasabbra rendszerint nem hatolnak. c, Hypereuryoecikus intermediär: széles ökológiai valenciáju fajok, a kaparódarazsak esetében inkább kissé szárazságkedvelők, de az enyhén nedves környezetet is elviselik. Széles elterjedésü, rendszerint közönséges állatok. d, Euryoecikus hylophil: hűvös, kissé nedves környezetet igénylő fajok, nálunk rendszerint erdei, vagy középhegységi állatok, az alföldi területeken lápokban és folyóparti ligeterdőkben találhatók. e, Stenooecikus hylophil: határozottan hűvös és nedvességkedvelő, rendszerint magashegyi, alpesi, vagy boreális fajok. Alacsonyan fekvő vidékeken csak egészen kivételesen találhatók.