Dr. Steinmann Henrik szerk.: Folia Entomologica Hungarica 23/1-12. (Budapest, 1970)

b/ Rekesztéses módszer A legjobban bevállt módszer patakok rovarvilágának gyűjtésére. Ilyenkor a vizihálót a patak sodrában feltámasztjuk vagy kézben tartjuk és felette a kavicsos, homokos vagy iszapos medret felkotor juk. A háló távolságának helyes megválasztásával elérhető, hogy a felkavart hordalék legnagyobb része a háló előtt újból leüllepedjék anélkül, hogy lényeges veszteség álljon be a felkavart rovarokban. c/ Kőforgatásos módszer Csak olyankor alkalmaztam,amikor valamilyen oknál fogva az előző módszerre nem kerülhetett sor. Véleményem szerint semmilyen előnye nincs a rekesztéses módszerrel szemben és még szaporátlanabb is. Partmosás (shore washing). Régi szerzők ajánlják a patakgátolásos módszert parti állatok gyűjtésére. Ennek a módszernek hátrányait küszöböli ki az ujonan bevezetett partmosásos eljárás. Nagy előnye, hogy nem csak patak, hanem folyó- vagy állóvizek partján is eredményesen alkalmazható, a hosszadalmas előkészület nélkül. Az uj módszert mind a kongói expedició alkalmával, mind pedig Magyarországon is igen jó eredménnyel alkalmaztuk vízparti rovarok gyűjtésére. A kavicsos, homokos, vagy akár növényekkel benőtt partra 8-10 veder vizet öntünk fel. A talajba szivárgó viz a rovarokat kiűzi, majd egy következő hullám lemossa a nyilt vízfelületre. A viz felszínéről a növényi törmelékkel vegyes anyag vizihálóval lekanalazható, miután a lemosott homok és iszap már leüllepedett belőle. A lekanalazott anyagot trópuson feltétlenül, de a mérsékelt övön is tanácsos rögtön a terepen a vizszintes dróthálós Moczarsky-Winkler futtatóban szállítás előtt szikkasztani illetve előzetesen futtatni. Fühálózás (netted). Miként általában, a trópuson is az egyik legfontosabb gyűjtőeszköz a füháló. Mivel a hálózandó növényzet gyakran tüskés, vagy tövises, megfelelő mennyiségű, erős vászonból készült pótzsákról kell gondoskodni. Az eszköz megfelelő súlya megkönnyíti a munkát a sürü, vagy erős növényzet kö-